Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

ellenőriz, segít neki, de nem sokat. Ahogy megy ki a szekér a faluból, a kocsis a bakon ül, ott hajt. A nemes leginkább a szekér/arában ül, háttal a kocsisnak. Ügy lógázza a lábát lefelé. Vagy a szekér oldalán ül, két lábbal kifelé, félkézzel fogja a szekér oldalát. Visszafelé — ha rakott szekérrel érkeznek — a fűvel, szénával, vagy télen fával megrakott szekér tetején ül a nemes. Téli kiszekerezéskor csípi a hideg a lábát. Meg is szólítja valamelyik szomszéd, aki történetesen a ház előtt áll: — Lefagy a lábod hé! A kocsisod meg hogy be van takaróuzva! — Ejnye, de igazad van, koma. ím leugrok, hägy melegedjek! Állj csak meg, te Laci! Megáll a szekér. A gazda meg beugrik a komájához egy pohár borra, vagy pálinkára. Nyel egyet-kettőt, azzal elköszön, siet ki, fel a szekérre, s elindíttatja megint. Vagy a kocsma elé hajtat egy-két nyeletve, kocsisát kint hagyja. Egy kis szíverősítő után aztán folytatja az utat. A nehéz kommenciós munkát a parti szívósan, derekasan végzi. Ha egyedül van, s olykor megpihen, egy kis nótával vigasztalja magát: „Jaj istenem, de szegény is a szegény, De a gazdag mindenfelé csak kevély Né gondoljon velem az a jóu gazda, Eléig a szégeénynek a maga baja ..." A kommencióban végzett munka nem elég. Nagy a család. A parti család nőtagjai közül sokan mennek nemes családhoz házi cselédnek, teljes ellátásért, s egy kevés pénzért. Gyakran a nemesi portán találkozik a kocsis a mindenes cselédlánnyal. Nem sokat szólnak egymáshoz. A kocsis ha behajt, a nemes a házába megy, de a kommenciósra vár a lerakodás, szekér, jószág rendbehozása. Utána vagy hazamegy, vagy az istállóban pihen meg. Itt költi fel a nemes korán reggel. A parti a kommenció mellett idénymunkát is vállalt. Ezt jobban kedveli, mert szakít időt rá, hogy valamit külön magának is végezzen, erdei munkával (favágás, szénégetés, cserhántás) egy kis külön keresethez is jusson. Aratásban minden épkézláb parti — még az iskolából alig kikerült fiatalok is — benne van. Egy arató vagy minden 10., vagy minden 14. keresztet kapja aszerint, hogy maga kosztolja magát, vagy a nemestől kap erre az idényre ellátást. Ha maga kosztolódik, két-három esetben hoz neki a nemes habart levest füstölt hússal, kalácsot (túróst vagy lekvárost), egy üveg bort vagy pálinkát. Ha a nemes végig kosztolja, ad neki húsos káposztát, tejfölös kaszalevest, juhtúrós, vagy káposztás szaggatott tésztát (sztrapacskát). Jár a parti napszámba is. A pengős világban a bére egy napra 1 P. 50 fillér, vagy ennél kevesebb. Kaszálást, kapálást, töltö34 getést, szőlőmunkát kell ezért végeznie. A napszámra eleget panasz-