Lajos Árpád: Nemesek és partiak Szuhafőn (Borsodi Kismonográfiák 8. Miskolc, 1979)

KÓSék, TÉGLÁSék nem szerepelnek a kataszterben, pedig legalábbis az Antalok régi szuhafői volt zsellérek. Nagyon valószínűnek látszik, hogy régi szegényparaszti családok gyakran újakkal bővültek még a múlt században is, mint ahogy erre van példa a jelen században (KROKAVEC, VRA3C3ÁK, GYURÁN, TÓTH családok). A derékiak a partiak közé számítják a két jógazda JUHÁSZ és MIHALACZKY családot, akiktől elzárkóznak, bár" nem annyira, mint a fentebb említettektől. A partiakhoz tartoznak a község pásztorcsaládjai is: BORZI, VRASC3ÁK, GÁL családok. Jelenleg a legerőteljesebb parti nép a DEMETERek. DEMETER-hadnak nevezik magukat. Öt család van belőlük. írásbeli adatok hiánya miatt a partiak történetét nem tudom levezetni a XV., XVI., XVII. század jobbágyaiból. De tudatukban erősen él a régi zsellérvilág, s a parti szegényparasztok legnagyobb része zellerek utódainak tartja magát. Szuhafőre való településük párhuzamos jelenség a nemesekével: mozgékony, cserélődő családok. Mind a nemesek, mind a partiak áramlása, több helyről való ideköltözése folytán a hadak élete meglehetősen laza formát mutat. A nemesek tudatában különösen erősen él a több helyről való ideszármazás (Abaújból, Sajólenkéről, Hubóról, Járdánházáról, Jólészről, Sztárnyáról, Hétből, Zádorfalváról stb.). Az aránylag nagyon kis népességű faluban ma is több mint egy tucat nemesi család él. S ha tekintetbe vesszük, hogy nem mind egy időben költözött be, könynyen meg tudjuk magyarázni, hogy a palóc-barkó területre általában jellemző zárt családi közösségi formák miért nem alakultak ki és merevedtek meg Szuhafőn. Hasonló a helyzet a partiaknál is. NEMESEK ÉS NEM NEMESEK VISZONYA IIa Bálint megállapítása szerint a szuhavölgyi nemesség az újabb századokban szerény vagyoni körülmények közt élt.

14 A középbirtokosokkal szemben a többséget a kisbirtokosság képviselte. A XVII —

XVIII. században jobbágyaik rendszerint nincsenek, inkább zsellérség él a birtokon. Ez vonatkozik Szuhafőre is. A községben a XV. században még kevés a telepes, a birtokok még nagy kiterjedésűek. E század viszonylag nyugalmas éveiben a dolgozó paraszt jobbágyi szinten él.

15 Van telke, vannak igavonó barmai. A földesúri családok a robotmunka biztosítására tehetősebb jobbágyaiknak kiosztják a nagy kiterjedésű külsőségeket. De később változnak a viszonyok. A kettős elnyomás korszaka állandósul a szegény pórnép felett. A török támadások hullámai egyre sűrűbben csapnak északra, majd elérkezik a kuruc—labanc fosztogatás ideje. (Forgón több esetet sorol fel arra vonatkozólag, hogy a Szuhayakat és jobbágyaikat végigfosztogatják). Nagyfokú elszegényedés áll be. Az igavonó jószágok számának csökkenésére IIa Bálint említ meg-