Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)

delkező II. Rudolf császár prágai udvarában működő metszőket, hogy megkíséreljék a ritka ásványok üveggel helyettesítését. Egy lüneburgi származású kristálymetszőnek, Caspar Lehmannák sikerült először metszett üvegtárgyakat készíteni. Miután 1609-ben privilégiumot kapott II. Rudolftól, ő vált az új díszítőtechnika terjesztőjévé.

8 Tanítványai többnyire németek voltak, s mesterük halála után Németországban folytatták tevékenységüket. A 17. század legjelentősebb üvegmetsző központjai így Németországban alakultak ki. A 17. század első felében még csak két ilyen központ működött. Nürnbergben 1622-ben Georg Schwanhardt létesített üzemet, a rnajnai Frankfurtban pedig a 30 éves háború idején Morvaországból elmenekült Johannes Hess kezdte meg működését. Mindkét mester üvegmetsző dinasztiát alapított. Családtagjaik és tanítványaik mintegy évszázadon keresztül a leghíresebb üvegdíszítő mesterek voltak.

9 A nürnbergi és a frankfurti üzemekben nemcsak kikísérletezték e díszítőtechnika összes fogásait, hanem el is terjesztették őket Németország nagymúltú üvegkészítő területein, Hessenben, Thüringiában, Szászországban, Brandenburgban és Braunschweigben.

10 Az üvegmetszés önmagában még nem okozhatta volna a velencei üvegipar pusztulását. A 17. század nagy részében ismert üvegtípusok, a káliüveg és a nátronüveg ugyanis nem tették lehetővé e díszítőeljárásban rejlő összes lehetőség kiaknázását. A fizikai szempontból legerősebb felületeken, általában a központi részeken lehetett csak az üvegfelületeket mélyíteni, de még így is nagy nehézséget jelentett a mívesen díszített tárgyak előállítása. Alapvetően megváltozott azonban a helyzet, amikor olyan üveget tudtak előállítani, amely elviselte a díszítés szempontjából felesleges üvegrészek eltávolítását. Ilyen minőségű üveget 1670—1680 között Észak- és Dél-Morvaország három hutájában egyidejűleg sikerült kikísérletezni. Ez is káliüveg volt, csak a korábban ismerttel szemben nagyobb arányban tartalmazott krétát, ami jelentősen fokozta szilárdságát. Ezt az üvegtípust felfedezésétől kezdve cseh kristályüvegnek nevezték.

11 Ugyanebben az időszakban sikerült Angliában is előállítani egy olyan üvegfajtát, amely még a cseh kristályüvegnél is tökéletesebben megfelelt a metszéssel, véséssel történő díszítő eljárásoknak. Ez a 17. századi angol találmány az ólomüveg, amely az összes ismert üvegfajtánál puhább, de nagyobb fajsúlyú volt.

12 Előállítása széntüzelésű kemencék alkalmazását feltételezte, s ezért nem válhatott a korabeli Európában a cseh kritályüveghez hasonló jelentőségűvé. A 17. század végén az üvegmetszés európai központjai Németországban, a kristályüveget előállító üzemek pedig Csehországban voltak. E két ország üvegipara rövid ideig szimbiózisban élt. A német üvegesek Csehországban (Morvaországban) sajátították el a kristály- 8