Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)

birodalom ideje alatt is ismertek. Lényegében tehát az ókori üvegművesség, a római—bizánci üvegipar gazdag hagyományainak további oly tatója volt.

3 Ez biztosította kontinensünk üvegiparában mintegy fél évezreden keresztül gazdasági szempontból és a művészi formálás terén egyaránt egyeduralkodó helyzetét. A középkor vége felé, amikor a különböző európai üveghutákban még csak rossz minőségű, csekély művészi értékű zöld és fehér színű üveget tudtak előállítani, a velencei öblösüvegkészítő műhelyek már szinte ontották az ókor óta ismeretlen formájú és változatos szépségű termékeket. A velencei üveg azonban csak a 15. század végétől, a reneszánsz művészet hatására tudott újat hozni az üvegdíszítés terén, amikor az anyag színtelen tisztasága és a belőle fúvott formák arányai, karcsúsága vált a termékek meghatározó tulajdonságává.

4 E tulajdonságok hordozói a gyémántkarcolatokkal díszített, üvegszálakból kialakított növényi díszekkel és állatalakokkal körülvett hártyavékony falú cristallo üvegek, valamint az átlátszó üveg falába forrasztott tejfehér vagy átlátszatlan üvegszálakból formált hálós vagy sávos díszű filigránüvegék.

5 Az itáliai városok, Velence (Muránó szigete), Róma, Firence, Mantua, Milánó és Altare üvegesei váltak Európa-szerte (az üvegkészítés titkainak megőrzésére hivatott szigorú rendelkezések ellenére is) az üvegipari ismeretek terjesztőivé. Ők terjesztették el a „millefiori" (ezervirág), a tej-, az opál-, a vasüveg előállításának ismeretét, a zománcfestés, a gyémántvésés technikáját. Alig volt Európában olyan ország, ahol az üvegipar meghonosításában ne vettek volna részt itáliai mesterek.

6 Az egyes országok üvegiparának kifejlődése viszont megszüntette a velencei üveg korlátlan piaclehetőségeit, sőt miután a 16—17. században Németalföldön, Franciaországban, Portugáliában, Csehországban és Németországban jelentős művészi szintű termékelőállításra képes központok alakultak ki, a hagyományos területeken is veszélyt jelentettek. A konkurencia hatására hanyatlásnak indult a velencei üvegipar, termelése állandóan csökkent, termékei a formai elsekélyesedést is tükrözték.

7 Az itáliai, s elsősorban a velencei (muránói) üvegipar pusztulását végsősoron az üvegmetszés alkalmazása és a cseh kristályüveg felfedezése okozta. Az üvegmetszésnek, mint díszítő eljárásnak a cseh kristályüvegre való alkalmazása egy új korszak kezdetét, a cseh kristályüveg uralmát jelentette az üvegipar történetében. Az üvegmetszést, mint általában a 17. századig alkalmazott díszítő eljárásokat már a rómaiak is ismerték. Felelevenítésének, újbóli alkalmazásának gazdasági jellegű indítékai voltak. A 16—17. század fordulóján az Észak-Itáliából származó hegyikristály edények ára az előállítási nehézségek miatt nagyon magas volt. Ez arra ösztönözte Európa 7 egyik legjelentősebb drágakő- és hegyikristály gyűjteményével ren-