Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)

szaktól vált gyakorivá. Ezt megelőzően azonban Miskolcon már néhány magyar és német származású mester készített gravírozott díszű üvegeket. A miskolci Koós Soma üzleteiben árusított Gyertyánvölgyben előállított vastagabb falú poharakat, amelyeket a miskolci mesterek beszerezve tovább díszíthettek (20—21. kép). A miskolci mesterek által díszített tárgyak a fúvott és a kristálytermékek között átmeneti típusok voltak, nem az ásványvilágból vett tömör formákat, alakzatokat viselik magukon, csupán vésett motívumokat, monogramokat. Igen gyakoriak az alakos ábrázolások, a virágornamentikás és geometrikus motívumok. Egy „TÁBORI EMLÉK 1849. júli 14" feliratú talpas gravírozott díszű pohár a kristálystílusra jellemző módon kevert kis és nagy betűs feliratú. Az üveg azonban a kiegyensúlyozott, nyugalmat árasztó kristálytermékek szép darabja, melynek középső részén fegyverekkel és zászlókkal ékesített pajzs látható (22. kép). Más korabeli termékeken hasonlóképpen az üveg központi részén, a formai harmónia biztosítása miatt alárendelten jelennek meg a gravírozott díszek (23—25. kép). A megmaradt gravírozott díszítésű termékek legszebb példánya egy 22 cm magas díszpohár, amelynek ívelt idomú, hengeres testén Ámor, nyíllal kezében, egy galambokkal vontatott bőségszaru kocsin áll (26. kép). A kristálystílus jellemző díszítési módja az aranyozás is, mely a bükki üveggyártás utolsó szakaszában jelent meg területünkön. A háttér biztosítása érdekében kobaltvegyületek felhasználásával készített kék színű üvegeket aranyoztak. Az arany azonban a sima felületen nem időtálló, könnyen kopik. A kopás meggátolására a díszítményeket először az üveg falába metszették vagy vésték és csak ezután aranyozták.

117 A bükki üvegipar azonban csak az aranyozás kezdetleges eljárásait alkalmazta. Az aranyozott díszítmények rendszerint kis felületeken, de minden esetben kopottan jelentkeztek (27. kép). A kristálystílusú termékelőállítás uralkodóvá válása természetesen nem jelentette a 18. századra jellemző formájú fúvott termékek gyártásának megszűnését. A pálinkás üvegek, bokályok, mécsesek, légyfogók, vasalók ugyanolyan közkedvelt termékek maradtak, mint egy évszázaddal korábban. A 18. századra jellemző termékek tették teljesebbé. Zöld és fehér színű tányérok. A hitelesített fütyülős és porciós üvegek, zöld és fehér színű palacküvegek és befőttes üvegek, a szenteltvíztartók (28. kép), cumis üvegek (29. kép), a zöld és fehér színű tányérok (30. kép). Ezeknek nagyobb része a használat következtében elpusztult, de a termékelőállításban és a kereskedelemben betöltött szerepük jelentős volt. A 19. század második felében készültek az egyszerű kivitelű borosüvegek mellett az egyedi megrendelésű monogramos pecséttel ellátott palacküvegek is (31. kép). Az üveget a háztartásban és a gazdálkodásban a faedények, 42