Veres László: A Bükk hegység üveghutái (Borsodi Kismonográfiák 7. Miskolc, 1978)

alá fogásával növelték a Bükk-hegységben a szőlőtermesztést. A bor értékesítése lényegesen jövedelmezőbb volt, mint a gabonatermesztés.

28 A paraszti árutermelés szerkezetének a bortermelés irányába történő eltolódása lehetővé tette a mezővárosok megerősödését, a mezővárosi ipar fejlődését, a földesúri terhek megváltásán keresztül a nagyfokú önállóság kivívását. Nem véletlen, hogy a 18. század első felében az ipari tevékenység Miskolcon, abban a mezővárosban összpontosult, ahol legjelentősebb volt a szőlőtermesztés.

29 1711ben Miskolcon még csak 73 iparost írtak össze, 1735-re számuk már megduplázódott.

30 Űj iparágak jelentek meg, amelyeknek művelői céhtestületékbe tömörültek. így a 16. században megalakult csizmadia és szabó céh mellett 1702-ben a gombkötők, 1712-ben a szűcsök, 1716-ban a vargák, 1718-ban a lakatosok, 1732-ben a gubások, 1749ben pedig már a pékek és a bodnárok is céheket alakítottak.

31 A paraszti árutermelés hatékonyabbá válása, s az ipar fejlődése révén az összuradalmi gazdasági központok a mezővárosok lettek. Közülük is a legjelentősebb bortermelő mezőváros, Miskolc emelkedett ki. A földesúri kezelésben levő birtokokon folytatott gabonatermesztésre és jobbágyi szolgáltatásokra épült egyoldalú gazdálkodás tehát végső soron azt eredményezte, hogy a gazdasági fejlődés földesúri kezelésben levő területeken kívül ment végbe. Ez az eltolódás azonban csak ideiglenes lehetett, addig állhatott fenn, amíg az uradalom területi széttagoltsága, zálogbirtokosi kezelése érvényesült. Az uradalmi erdőbirtokokon működő kis ipari jellegű üzemek már a 18. század kezdetén is a céhes kereteken túlmutató fejlettségre utaltak. Az üveghuta és a fűrészüzem alapítóinak csak a földterületeket és az építőanyagokat biztosították, a termelés szervezését, irányítását és az értékesítést kizárólag egyedül végezték. E két vállalkozás bérlői már szakmunkásokat alkalmaztak, munkabérüket természetben és pénzben fizették.

32 A gazdasági fejlődés következményeként ezek az erdei üzemek hamarosan túlnőtték az uradalmi kereteket. Üvegtermékekkel és építőanyagokkal látták el az ellenreformáció időszakának templomépítkezéseit, a fejlődő mezővárosok pedig szinte állandó, stabil piacot jelentettek számukra.

33 A diósgyőri kamarai erdőbirtokok ipari célokra történő felhasználásának csupán kezdetét jelentette az üveghuta és a fűrészüzem alapítása. Az erdő teljes kihasználását, értékesítését célul tűző gazdaságpolitika 1755 után valósulhatott meg, amikor ismét helyreállt az uradalom területi egysége. A bekövetkezett döntő fordulat a magyar kamara időközben megváltozott birtokpolitikájával állott szoros összefüggésben. A 18. század közepétől ugyanis a kincstári birtokok zálog útján történő értékesítése helyett a gazdálkodás fejlesztéséből, a termelés növeléséből származó jövedelem szerepe vált meghatározóvá.

34 E merkan13 tilista szellemű gazdaságpolitika érvényre juttatásában Grassalko-