Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

terítővel takarták le, ide rakták meghatározott rendben a díszedényeket. Hátul voltak a hollóházi és telkibányai keménycserép kulacsok, korsók, és komaszilkék, előtte a keménycserép és hutai üvegkancsók, illetve bögrék, a legelső sorban pedig a poharak. Az egyszerűbb ládák helye a szabadon maradt falszakaszok előtt volt. A tűzhely környékén rendszerint volt még egy asztal, ahol a háziasszony a főzés előkészületeit végezte. A 19—20. század fordulóján jelent meg a Hegyközben a középre rendezett szoba. Az asztal a sarokból a két ablak közé helyezett karosláda elé került (40. kép). A komótot a sarokba állítják, de az 1930-as évektől fokozatosan felváltja a sifon. A szoba falát a 19. század második feléig pataki tányérokkal díszítették, azóta pedik a hollóházi és telkibányai keménycserép tányérok terjedtek el. Rendszerint egymás alá, két sorba azonos mintázatú tányérokkal rakták tele a szoba falát. Elöl, a tükör köré kisebb tányérok kerültek. Nem volt ritka a 100—150 tányér háztartásonként, de ezeket csak kivételes esetben használták. A tányérok alatt katonai idő emlékére készült olajnyomatok, katolikus falvakban pedig a szentképek is helyet kaptak. A festett, díszesebb bútorok mellett természetesen megtalálhatók az egyszerűbb, esetleg házilag készített darabok is. Jellemző azonban, hogy az újonnan vásárolt vagy világosabb bútorokat a szoba első felében helyezték el, a régebbiek és egyszerűbbek pedig a szoba hátulsó részében, illetve a konyhában vagy a másik szobában kaptak helyet. Amilyen díszes, ünnepélyes volt a szobának az asztalhoz közel eső fele, úgy egyszerűsödött a berendezés az ajtóhoz és a kemencéhez közeledve. A tűzhely körüli rész az asszonyok munkaterülete volt, itt tartózkodtak legtöbbet a gyerekek is, de itt faragták és javítgatták télen a férfiak is a mezőgazdasági szerszámokat, morzsolták a kukoricát. 67 40. kép. Középre rendezett hegyközi szoba. Janó A. felv.