Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

A második szoba, a hátsó ház berendezésében is rendszerint az előbbi elv érvényesült. A család ezt a szobát lakja, ide kerülnek a használtabb, kopottabb bútorok, míg az első ház megmarad tiszta szobának. A pitvar, illetve konyha funkciója és berendezése az elmúlt fél évszázad során sokat változott. Az eredetileg a szoba előteréül szolgáló pitvart a szabadkémény elterjedésével egy boltívvel két helyiségre osztották: a pitvarra, és a katlanra. A szabadkémény alatti padkán nyílt tűzhelyen főztek, majd a századfordulótól kezdve a szobából kiszoruló kemencék és a melléjük épített masinák a katlanba kerültek. A kemence mellett kevés hely maradt, a főzésensütésen kívül nem is tartózkodtak itt. Az edényeket a falra akasztották, illetve stelázsin vagy telázsin tartották. A pitvart és a katlant elválasztó boltívre kerültek a nagyméretű sárospataki tálak, vagy a szobából kiszoruló tányérok. A pitvar csak előtérül szolgált, esetleg a vizes lócát helyezték el itt. A döntő változás a pitvar szerkezetében az 1930-as és az 1950-es évek között történt, amikor a kemencéket sorra szétbontották, és a szabadkéményt befedve a korábban két helyiséges pitvar egy nagyobb méretű konyhává lett. Ezzel tulajdonképpen kétsejtűvé vált a hegyközi ház, és a konyhát a főzésen kívül napközi tartózkodásra, sőt éjjeli alvásra is használhatja a család. Ezzel együtt terjed el a nyárikonyhák építése az udvaron, a ház mellett, ahol kenyérsütő kemencét is raknak, s nyári időszakban tulajdonképpen ide tevődik át a család nappali élete a mezőgazdasági munkák szünetében. A szabadkéményes pitvarokban füstöléssel tartósították a sertéshúst, szalonnát. Az 1930-as, 1950-es évek között a szabadkémények befedésével terjedtek el az udvaron deszkából, ritkán téglából épített füstölők. 68