Petercsák Tivadar: Hegyköz (Borsodi Kismonográfiák 6. Miskolc, 1978)

A Hegyközben szokás volt a pásztorok megajándékozása karácsonykor, pünkösdkor és nyáron a géplés alkalmával. Esetenként máskor is adtak a pásztornak egy darab szalonnát, kenyeret, krumplit vagy gyümölcsöt. Az állatok első kihajtása tavasszal nagy gonddal történt. A csordás a második világháborútól rendszerint május 1-én hajt ki először, régebben azonban az időjárástól függően már április végén megkezdték a legeltetést. A sertéseket a hóolvadás után azonnal kiengedték. Az első kihajtáskor a családtagok is segítettek a csordásnak és kondásnak. A szarvasmarha első kihajtásához, a jószág megóvását és a legelőn való gyarapodását célzó több mágikus cselekedet kapcsolódik. Pl. az asszonyok szenteltvízzel hintették, parázsra tett tisztesfűvel megfüstölték a marhát. A boszorkányok rontása ellen szentelt fokhagymát kötöttek a tehenek szarvára. Kihajtás előtt etettek meg a tehénnel egy keményre főtt tojást is, hogy olyan kerekre és kövérre hízzon a legelőn. Nyári hónapokban a csordás hajt ki legkorábban, 5 óra körül és legkésőbben, napszállta után enged be. A legelőn mindenütt vannak fás részek, ún.delelőhelyék, delelők, s a meleg déli órákban itt van a csorda (24. kép), illetve a sertés nyáj. A pásztorok maguk gondoskodtak élelmezésükről, rendszerint a családtagok vitték utánuk az ebédet. Egyedülálló pásztorral fordult elő, hogy a falu sorban kosztolta. 24. kép. Szarvasmarhák déli itatása a legelőn. Füzérradvány. Balassa I. felv.