Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

Szalonnasütés A hengerműi dolgozók reggelije legtöbbször sült szalonna volt. A kemencéknél sütötték meg nyárson. A szalonnasütésre vonatkozó közleményeket jellel továbbították. Jele: Az egyik kéz nyársforgató mozdulatokat végez. Szeletel Közvetlenül a felszabadulás után, az infláció idején a gyár beszerző csoportjai járták az országot. A vasárukért (hengerelt lópatkóvas, kocsiráf, kocsitengely, ásó, kapa, fejsze, ácskapocs stb.), és szekerekért cserébe élelmiszert hoztak (termény, olajos magvak stb.). Mivel ez időben trafikárut nem lehetett kapni, a dohányzók a leveles, „finánc nem látta" dohányra voltak utalva. A beszerzők dohánytermő vidékről ezt is hoztak. Mivel a kézi dohányvágás lassú és időrabló, a henger-esztergaműhelyben levő (akkor még ott elhelyezett) címkenyomóprést tették alkalmassá a dohányvágásra. A zavartalan trafikellátás érdekében ez a gép, több métermázsa dohányt vágott fel, olyan kifogástalanul, mely a legkényesebb igényeket is kielégítette. Ebben az időszakban a címszót jelentő kézmozdulatok a dohányvágással kapcsolatosak. A szeleteléssel, aprítással kapcsolatos közölnivalókat is e jellel adták egymás tudtára. Jele: Az egyik kéz vízszintesen és felfelé tartott tenyerén, a másik kéz függőlegesen tartott tenyerének kisujja néhány ide-oda irányú mozgást végez. Varr A csoportos meghajtású gépek idejében a sok áttételes meghajtást gépszíjak végezték. Ezek a bőrszíjak gyakran elszakadtak, ezért meg kellett varrni. A varrást a szíjgyártók végezték. A drótsoron a hűtővíz szétfröccsenő hatása ellen zsákdarabokkal is védekeznek a hengerészek. Ezekkel borítják a hengerállványok egy részét. Az elszakadt, vagy a kelleténél kisebb zsákdarabokat vékony dróttal öltik össze. A különböző varrási műveletekre azonos jelet alkalmaztak, vagy jellel hívták az illetékeseket a munka elvégzésére. Jele: Az egyik kéz kissé behajtott hüvelyk- és mutatóujja táján a másik kéz öltögető mozdulatokat végez. Verekszik, öklöz Az Ózd III. kerületi (sajóvárkonyi) búcsúk (december 6.) alkalmával rendezett táncmulatság, kb. a harmincas évekig bezárólag, évről évre sorozatos verekedés miatt botrányba fulladt. Ezeket a verekedéseket a megerősített karhatalom sem tudta megakadályozni. Napokig emlegette a fiatalság az ilyen verekedést, melynek során sok fogat vertek ki, fejet zúztak be. A gyárban, munka közben is előfordult, hogy emlegették a sajóvárkonyi búcsút. Ekkor használták a következő jelet. Jele: Szabályos ökölvívó mozdulat, előrelendülő öklökkel. 86