Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)

jal lefelé fordítva tartották. Volt időszak, amikor a víz szállítására lajtot használtak. A kétkerekű lajton egy 200 literes hordó volt. Elöl kieresztő csappal, felső részén beöntő bádogtölcsérrel volt ellátva. Oldalához ütött-kopott zománcos bögrét láncoltak. Az 1920-as évek végétől szódavizet is lehetett vásárolni havi levonásra, a művezetőtől vételezhető baliga ellenében. Egy baliga ára 8 fillér volt, melynek ellenében 1 liter szódavizet, vagy 3 deciliter málnaszörpöt lehetett kapni. Ma az üzemnek ivóvízhálózata van. Ezenkívül szódásballonokban a munkahelyekre szállított szódavíz áll a dolgozók rendelkezésére, korlátlanul és természetesen díjtalanul. Jelenleg nemcsak szódásüvegekben történik a szikvíz szállítása, hanem ballonokban is. 1949-ben még csak 10 db, ma már 238 db 25 literes ballon áll a dolgozók rendelkezésére. A szikvízüzem óránként 800 liter szódavíz előállítására képes. Szükség is van rá, mert a napi fogyasztók száma 9000—10 000 főt tesz ki. 1972-ben pl. 3 millió 562 ezer liter szikvizet fogyasztottak el a gyár dolgozói. A dolgozók védőétellel és védőitallal való ellátásáról is folyamatosan gondoskodnak. Az egészségre ártalmas munkakörökben (1972-ben) átlagosan 1400 fő kapott különböző védőételt; tejet, sajtot, túrót, gyümölcsöt stb. A melegüzemi munkások a nyári melegben feketekávét kapnak, a szabadban dolgozóknak a téli időszakban csipkeszörppel készített meleg teát biztosítanak. 1972-ben a kiadott védőételek értéke 1,4 millió Ft, a védőitaloké pedig 2,1 millió Ft-ot tett ki a vállalatnál. A finomhengerműi dolgozók télen sokat szenvedtek a hidegtől, ugyanis a hengerműi csarnok ellentétes irányú végein levő nagy nyílások — a mágnesdaruk bejárata, a raktárcsarnoki vágánykapu — között állandóan erős huzat volt. A fűtetlen, nyitott kormánypadokon dolgozók, a felváltás nélküli kormányosok valósággal dideregtek, nyáron viszont a hőségtől szenvedtek. A hengercserét végző hengerészek csak úgy tudták munkájukat végezni, ha időnként a kemencéből meleg bugát húztak munkahelyükhöz, dermedt ujjaik és kéziszerszámaik melegítésére. Jelenleg, az 1960-ban végrehajtott bugabeadás korszerűsítése után a kemencék felőli kapuk télen zárhatók, és ezzel a hideg levegő erős áramlása megszűnt. A kormánypadok zártak és fűtésükről gondoskodnak. Nyáron légkondicionáló berendezések teszik elviselhetővé a hőmérsékletet. A finomhengerműnél korábban mosdó-, fürdő-, öltözőhelyiség nem volt, de még a ruhásszekrények is hiányoztak. Bejáróruháikat a dolgozók szerte az üzemben, szabadon elhelyezett dróthorgokra akasztották, vagy akinek szerszámszekrénye volt, abban helyezte el. A tisztálkodást vödrökben, a hengersori víztömlőkben folyó vízzel, vagy szerszámhűtő kádakban végezték, télen-nyáron. Nagy hidegben a vödörbe helyezett tüzes bugavégekkel melegítették a vizet. Az 1920-as évek végén létesült a drótsor melletti térségben egy mosdó- és zuhanyozóhelyiség, öltözőszekrények nélkül. Az üzemköz-