Vass Tibor: Jelbeszéd az Ózdi Finomhengerműben (Borsodi Kismonográfiák 5. Miskolc, 1977)
irányító Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű R. T. sokféle hengereltáru gyártására vállalkozott. A kb. 90-féle szelvényen belül — kívánságra — 5 mm átmérőjű hengerhuzaltól és 10/10x2 milliméteres szögacéltól kezdve 90 milliméteres négyzetacélig, minden lehető méret előállításra került az új üzemben. A második világháborút megelőző időszakban megnőttek az igények a nagy pontosságú, különleges minőségű rúdáruk, hideghengerlésre alkalmas abroncsacélok iránt. Ezért a finomhengermű 1937-ben egy új hengersorral, ;!/ ' a különálló csarnokban elhelyezett abroncssorral bővült. A megnövekedett kereslet kiaknázása érdekében 1942—1943-ban felépült a II. sz. finomsorozat, mely mindössze 225 műszakot üzemelt. 35 így érte a gyárat a második világháború vége, amikor is 1944 novemberében a náci hadvezetőség, magyar állami segédlettel megkezdte a gyár árukészletének és értékes segédanyagainak az elszállítását. Elrendelte a gyár megbénítását, fontosabb gépalkatrészek leszerelését és elszállítását, továbbá a gyár belső vágányzatának és a hétesi hídnak a felrobbantását. Ilyen körülmények között érte meg Ózd 1944. december 20-án felszabadulásának történelmi eseményét. :!,i A felszabadulással egy ellentmondásokkal terhes, és a gyár dolgozói szempontjából sötét és keserves korszak —, egy teljes évszázad — zárult le. Az újjáépítésből az Ózdon maradt dolgozók eredményesen vették ki részüket. A munkára való felhívásra 1944. december 22-én 1000 fő, 23-án közel 3000 munkás dolgozott a gyár üzembe helyezésén.'' 7 A munkába lépőket a kihűlt kohók és martinkemencék, hideg kazánok, némán megmerevedett daruk, álló gépek és csendes turbinák fogadták. Ezekbe a tehetetlen anyagokba kellett új életet önteni. Az áramszolgáltatás megindítása volt az első lépés. A felszabadulás után öt nappal üzembe helyezték a villamos központot. Előkerültek az eldugott alkatrészek. A karbantartó műhelyekben megindultak az első gépek. A németek 44 váltót robbantottak fel december közepén a gyár területén. Gyakorlatilag ugyanannyi megmunkált csúcssín volt tartalékban. Ez tette lehetővé a vágányhálózat gyors helyreállítását és végeredményben azt is, hogy már december 22-én a bányáktól szenet tudtak Ózdra befuvarozni és így lehetett az áramtermelést megindítani. Az üzem termelését, fejlesztését ezután már nem egyes tőkések, hanem a dolgozók egyetemes érdekei szabták meg. Évről évre jelentősen nőtt a hengereltáru-termelés. Ózdi acélból épültek fel a dunai és a tiszai hidak, a vasúthálózat és a lerombolt gyárak nagy része. Az első években fejlesztésre, beruházásokra nem sok lehetőség volt. Az ötvenes évek közepén, az ország gazdasági helyzete már lehetővé tette, hogy a gyár alapvető rekonstrukciója megindulhatott. 38 Nagyarányú fejlődésen ment keresztül a nagyolvasztómű, majd az acélmű. A finomhengermű ebben az időszakban csak részleges fejlesztésben részesült, mint a vállalat viszonylag legkorszerűbb üzeme. A termelés növelésére kedvezően hatottak a gyártmányrendezések