Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

I. A MISKOLCI KERÁMIA TÖRTÉNETI ELŐZMÉNYEI 1. Miskolc a XIX. század elején és közepén A miskolci kerámia fejlődésére, alakulására döntően hatottak a várost és környékét jellemző — a XIX. század eleji gazdasági és társadalmi viszonyok. Miskolc, a tőle északra és északkeletre eső Bükk-hegység vonulataival és nyúlványaival, fontos láncszem az Alföld és a Felvidék között. Korán kialakult kedvező útviszonyai a környék jelentős központjává avatják, ahol nemcsak a XVIII. század végén, a XIX. század elején és a középkorban, hanem már a kőkorban is megvannak az ipar kezdetei. Az Avas és a Bükk kovakövei nemcsak a helybeli szükségletet fedezték, hanem a távolabbi vidék eszközszükségletét is.

1 Ugyancsak az őskorba nyúlik a bennünket elsősorban érdeklő miskolci agyagművesség kialakulása is. A bükki típusú és a bronzkori edények bámulatos színvonalú díszítéséről tanúskodnak, ami arra mutat — írja Marjalaki Kiss Lajos Miskolc ipara c. tanulmányában —, hogy nem házi készítésről van szó, hanem iparszerű és árut termelő tevékenységről. Miskolcon a Nyakavágó nevű utcában és Görömbölyön említenek a régi századokban jó fazekas agyagot. Noha a népvándorlás zavaros szakaszaiban is kellett lenni Miskolcon és környékén „valami csekélyebb ipari tevékenységnek" — Miskolc ipartörténetének szilárdabb szakasza csak a honfoglalás után, későn, a XIV. században bontakozik ki, amint erről tanúskodik a diósgyőri vár ásatásakor előkerült gazdag leletanyag — üvegek, kerámiák, ezüst-, bőr- és fémáruk — is, ez a lelet egyben utal a környék gazdag forgalmára, kereskedelmi fontosságára, továbbá arra, hogy a kereskedelem mellett már korán kialakultak a helyi iparok, foglalkozási ágak is. 137í6-ban pl. a tanács vezető tagjai között két esküdt iparossal találkozunk. Ez időtől kezdve majdnem minden tanácsi névsorban szerepelnek „Kovács" és „Szabó" foglalkozású, tisztviselők. Az önálló iparok közül a Molnár, Mészáros, Szűcs és Fazekas szerepel a XV. században vezetéknévként. A XVI. 8