Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

darabokon más-más római szám van — viszont típusjelzés esetében még a különböző években készült edényeken is ugyanazzal a számmal kellene találkoznunk. Másrészt, típusjelzés esetében — a fennmaradt emlékanyag alapján is — egytől több százig terjedő számsor töredékeinek kellett volna fennmaradnia, ezzel szemben a római számok nem haladják meg a hónapok számának megfelelő 12-es számot. A hasonló méretű és kalligrafiájú MISKOLCZ jellegzetes, de dőlt betűtípushoz — mint említettük — csak ritkán kapcsolódik évszám, de így is nyilvánvaló, hogy ezeket az álló betűs típushoz kell kapcsolnunk. Az Iparművészeti Múzeumnak két olyan, e jegytípust tartalmazó tálja is van,

28 melyeken a dőlt betűs MISKOLCZ felirat fölött az 1839-es évszám olvasható. Ebből nyilvánvaló, hogy ezt a típusú jegyet 1839-ben használták. A harmadik MISKOLCZ városneves jegy típusa az álló betűshöz kapcsolódik, de a betűk mérete majdnem kétszerese ennek. Ezen csak városnév van, sem a készítés éve, sem más jelzés nem található rajta. Ezért használatának ideje csak logikai úton, kizárásos módszerrel tisztázható. Elvben tehetnénk 1837 előttre is, de mivel Butykay 1839-ben eladja üzemét Steiner bécsi bankárosnak, így a nagybetűs MISKOLCZ szövegű jegyet csak 1839 után, 1840— 41, esetleg 1842 elején használhatták. A különböző nagyságú betűkkel nyomott városneves jegyek közé illeszkedik a „Butykay Miskoltzon" szövegű is. Ennek használatát korában, az 18:37 előtti időre tettük, azonban számos meggondolásból arra következtethetünk, hogy ezt is 1838 és 1842 között használták. Ez nemcsak abból a valószínű, hogy a Butykay-feliratos jeggyel mutat a legközvetlenebb összefüggést, hanem más körülményből is. A „Butykay Miskoltzon" szövegű jegy egy olyan tálon maradt fenn, melynek plasztikus mintáját — szinte minden változtatás nélkül — a telkibányai tálakon láthatjuk viszont. Az egyik, a miskolcival teljesen azonos tál jegyében egy nagy, benyomott H betű található, ugyanúgy, mint egyik 1838-as készítésű miskolci tálon. Mint már elmondottuk, a H betűben a Telkibányáról 1838 június—júliusában Miskolcra szökött Hüttner József vezetéknevére ismerhetünk. Miután a szőlőmintás tál egyik telkibányai változatán is rajta van a nagy H betű, kétségtelen, hogy ez a tál is Hüttner repertoárjába tartozott. Ö hozhatta magával Csehországból, vagy ő csinálhatta 1835 és 1838 között, Telkibányán. Noha még 1853-ban is találkozhatunk Telkibányán ezzel a szőlőmintás típussal, ennek miskolci változatát mégsem készíthették 1842 után, mert időközben a jegyben olvasható Butykay csődbe került, gyára Povovszkyé lett. Viszont miután mindkét típus Hüttnerhez kapcsolódik, a jegy keletkezésének időpontját nem tehetjük 1838 előttre, hanem csak e két időpont közé. Tovább szűkül a kör, ha meggondoljuk, hogy az 1838-as és 1839-es év jegyei is-