Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

Abból kell kiindulnunk, hogy a Butykay-időszakhoz kapcsolt jegyek egy része nem ebben az időben, hanem később keletkezett. Ha e jegyeket típusok szerint vizsgáljuk, első pillanatra érdekes összefüggéseket konstatálhatunk. Az eltérő kalligrafiájú és méretű MISKOLCZ feliratú jegyek az 1837, 1838 és 1839 évszámokkal együtt olvasható városneves feliratok típusaihoz kapcsolódnak így feltehető, hogy 1837—38 előtt vagy után készültek. Ahhoz azonban, hogy tisztán lássunk az időrendi kérdésben, azt kell alaposan megvizsgálnunk, hogy mi okozta a név nélküli, pusztán városnévvel és évszámmal kombinált jegytípus kialakítását. Űgy gondoljuk, e jelenség elválaszthatatlan Butykay helyzetétől. Butykaynak 1841. augusztus 21-én — amikor a törvényszéken csődöt kér maga ellen —, közel 120 000 forint adóssága van. Az összeg nagyságának érzékeltetésére megemlítjük, hogy Fischer Móric 1840-ben mintegy 2000 váltóforint lefizetésével megszerzi Stingl Vincétől a herendi kőedény- és porcelángyárat. Butykay elismert adóssága tehát Stingl Vince adósságának hatvanszorosa. Butykay József csak 1839—40ben több mint 20 000 forint kölcsönt vett fel Povovszky segítségével. Az 1837-ben felvett adósságainak összege szintén jelentős. A Borsod megye Törvényszékén, mint első fokú csődbíróságon, 1842. április 7-én hozott ítélet szerint Butykay helyzete akkor kezdett rohamosan rosszabbodni, amikor Steiner bécsi bankár, az 1838-as pesti árvíz miatt megvonta a Butykayval társasviszonyban levő Götz és Bahr pesti kereskedők támogatását. Ezzel szemben éppen Butykay vallomásából tudjuk, hogy az 1836-os anyagi helyzetének „kiegyenlítését és tisztában hozását felvállalt Götz és Bahr Pesti Kereskedők önmaguk is zavarban hozatván, azt az 18817-ik évnél tovább nem folytathatták". E „reá nézve újabb csapás után" kénytelen volt „más kereskedők és jóakarói segedelméhez nyúlni. .." E szerint Götz és Bahr kereskedők anyagi helyzetének leromlása nem állt összefüggésben az 1838-as pesti árvízzel. Ha valóban Steiner támogatása tartotta bennük a lelket, ők viszont Butykayt segítették, akkor az anyagi támogatásnak 1837-ben már valóban meg kellett szűnnie. A gyár ugyan Butykayé volt, de felújítási és termelési költségeit a hitelezők jóindulatával sikerült megszereznie. Ezért ekkor készített kőedényeik bélyegében nem nevét, hanem csak a városnevet tüntette fel. E városneves típus három válfaját ismerjük. Az egyik kis méretű, álló betűs típust mindig évszámokkal látják el, viszont a hasonló méretű és kalligrafiájú, de dőlt betűs típushoz csak esetenként kapcsolódik évszám. Az álló betűs típuson a városnéven és évszámon kívül római betűkkel is találkozhatunk. Jelentésüket mindmáig nem ismerjük, s inkább logikai meggondolásokból, mint konkrét adatokból sejtjük, hogy a készítés hónapjának jelzéseit jelentik. Típusszámot nem jelenthetnek, mert a különböző években készült