Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

Miután azonban erre „igen nehéz az aránylag alacsony hőfoknál, hajszálrepedés-mentes mázat alkalmazni", ezért a nagyszőllősi agyag helyett a fehér színre égő tapolcai agyagot iszapolt krétával keverik, a cserepet pedig frittelt mázzal égetik. 1. 2. Tapolcai agyag 90 s. r 85 s. r. 10 s. r. 15 s. r. Ez az egyszerűbb, kvarc nélküli összetétel ugyan könnyen munkálható és alacsony hőfokon égethető, de igen porózus alapanyagot eredményez. Ennek az összetételnek tulajdonítható, hogy a múlt század végén Koós Miksa műhelyében és az első, második rt. idejében készült miskolci edények sokkal vaskosabbak, rusztikusabbak, mint azok az edények, melyek máshol és más agyagból készültek. A Gőztéglagyár Edény- és Kályhagyárában már a korábbi példákon okulva, változatos keverókagyagokat használtak. A nyersanyagokat különböző helyekről szerezték be. A helyi (Csabai kapui) agyag csak téglagyártásra volt alkalmas. Viszont tudott volt, hogy Görömbölyön és Tapolcán régóta találhatók olyan agyagok, melyek fazekas- és kőedényáru előállítására alkalmasak. Ezekből az agyagokból kaolin, homok és mészpát hozzáadásával megfelelő massza nyerhető. A görömbölyi telepen két, igen jól használható agyag volt, egy kékesszürke, jó plaszticitású és egy sárgás színű, erős homoktartalmú, kevésbé képlékeny tulajdonságú. Mindkét agyag szénsavas meszet tartalmaz, ezért 50—50 százalékos keveréssel igen jól korongolható masszát adott. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy az ebből készült cserép az ólmos fazekasmázat repedés nélkül tartotta. Viszont egy hibája volt, a tűzön való melegítést nem bírta, ezért az ebből készült fazekak nem voltak alkalmasak főzésre. Az eredetileg szürkés, de sárgásfehérre égő tapolcai agyag ugyanakkor tűzálló volt, mint ilyen azonban nehezen volt korongolható. Érthető, ha a tapolcainak a görömbölyivel való keverésével és egy kevés homok hozzáadásával megfelelő képlékenységű és tűzálló agyagot nyertek, melyet az ottani téglagyári agyaggyúrón kevertek össze és munkáltak meg, s készen hozták be az edénygyárba, ahol az idő megengedte, hevertették, hogy képlékenysége tovább növekedjék. A megjavított masszát, mely a tapolcai és a görömbölyi keverékéből állt, vízben oldották, s homok hozzáadása után keverték öszsze. Szűrés után egy nagy, szabadban levő, téglával kirakott iszapolóban ülepítették, míg gyúrható állapotig meg nem szikkadt. A végleges keverést a gyúrógép végezte el a masszán. A szűrés különösen kívánatos volt. Ugyanis a tapolcai agyagban sűrűn előforduló mészszemcsék a későbbiekben az áruban súlyos károsodást okozhatnának.