Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

A kályhagyártáshoz poltári agyagot használtak nemcsak a szín, hanem a plaszticitás miatt. Az 50—50 résznyi tapolcai és poltári agyag homok hozzáadásával a fenti módon előkészítve, kiváló kvalitású masszát adott, mely gipszformába való préselésre is igen alkalmas volt. A gyártásnál felhasznált, jó minőségű kvarcot a miskolci üveggyártól szerezték be. A kvarcot nemcsak a mázakba használták, hanem a masszába is. Később a kályhamasszában a kvarcot, illetve a homokot samottliszttel helyettesítették, melynek, mint soványítóanyagnak, igen jelentős szerepe volt.

25 3. A gyár jegyei Kőedénygyáraink közül a miskolcit ismerjük legkevésbé. Történetét még vázlatosan sem rekonstruálták, tulajdonosai közül Butykayn kívül csak Barkassyt és Mildnert ismerték — a tulajdonosok gyakori változásának okát azonban mindmáig nem tárták fel. Egyesek még azt is kétségbe vonják, hogy a gyár 1841-ben csődbe jutott, amit pedig már Wartha Herman Ottó révén közvetlenül Butykaytól tudott. Érdekes, hogy ezt olyan kutató vonta kétségbe, aki egyébként nemcsak látta, hanem fel is használta a csődper okiratait,

26 Butykay gyára azonban — éppen azért, mert 1841-ben csődbe jutott

27 — az alapítástól eltelt 10 év múlva félbeszakadt. A gyár 1862ben leég, ezzel további működése végleg megszűnik. Az 1841-től 1882-ig eltelt, több mint 20 esztendő azonban már nem Butykay, hanem Povovszky János, Barkassy Imre és Mildner Alajos Ferenc nevéhez fűződik, akik néhány évvel egymást követően kerültek a kőedénygyár tulajdonosi pozíciójába. Érdemes megvizsgálni a gyár jegyének jellegét, struktúráját és különböző tulajdonságait. Kérdés, sikerül-e eddig nem ismert összefüggéseket, vonatkozásokat feltárni, melyek a gyár életét, történetét alakították, befolyásolták. Közismert, hogy a gyári jegyek híven tükrözik a gyár életében és a tulajdonosai személyében végbemenő változásokat. A jegyek alapján nemcsak a készítési hely határozható meg kétségtelen bizonyossággal, hanem sok esetben a készítés ideje is. Ezért foglalkozik a szakirodalom a jegyek alakulásával, változásával és egyéb megjelenési sajátosságaival. A miskolci kőedény- és porcelángyár jegyei nemcsak tulajdonosonként, hanem egy tulajdonos esetében is igen különböző, változó képet mutatnak. A gyár eddigi periodizációjából kitűnik, hogy az 18132-től 1840-ig eltelt nyolc esztendő, vagyis Butykay ideje volt a gyár történetének legváltozatosabb időszaka. Az 1840-től 1845-ig, majd 1845-től 1848-ig terjedő időszakban — amíg a Butykay elleni csődper tartott, s csak ideiglenes tulajdonosai voltak a gyárnak — a bizonytalanság volt jellemző a gyárra. Mildner Alajos Ferenc alatt stabilizálódtak a viszonyok, s a termelési feltételek. Ha az ed-