Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

mázsa anyagot (Görömböly-) Tapolczáról, 600 mázsa tűzképes homokot Békésből, 160 mázsa kavicsot Kis-Győrből, 58 mázsa kovaggot Kassáról". Tehát csak az anyag és a Kis^Győr melletti „fehér fövény" volt helyi alapanyag, a másik két alkotórész közül egyiket a szomszédos Kassáról, a másikat pedig a távolabbi Békésről szállították. A tapolcai anyagot lexikonjaink is nyilvántartják,

23 érthető, ha még a század 70-es, 80-as éveiben is értékes kerámiai alapanyag. Tulajdonképpen a tapolcai anyagnak tulajdonítható, hogy az egyszer, 1862-ben megszűnt miskolci kerámiagyártás Koós Miksa kezdeményezésére 1884-ben újjáéledt. A tapolcai agyag szép, fehéresre égő színe miatt vált kőedénygyáraink egyik legfontosabb alapanyagává. „A sötét színű agyagokat rendesen a benne levő korhadásnak indult szerves vagy bitumenes anyagok festik feketére. Szerves anyagok a tűzben kiégnek és ha az agyag különben alig tartalmaz vaséleget, úgy fehér vagy gyengén sárgás színű cserepet ad, pl. a tapolcai sötét színű agyag, melyből a miskolci kőedény-gyár igen szép fehér árut égetett.. ."

24 A tapolcai agyag felhasználásának gondolata Zsolnayban merült fel első ízben. A tapolcai agyag tulajdonosa, a munkácsi püspök csak akkor jutott arra az elhatározásra, hogy ,,az agyagot legközelebb vegyelemeztette és vállalkozót keres annak értékesítésére", amikor Zsolnay Vilmos pécsi kőedénygyárossal folytatott tárgyalásai nem vezettek eredményre. A kedvező lehetőség Koós Miksát is csábította, aki már egyébként is foglalkozott egy kőedénygyár felállításának eszméjével, megvalósításához azonban addig nem foghat hozzá, míg a kir. kincstárral — melynek telkén festődéje áll — nem sikerül megállapodnia. A miskolci kereskedelmi és iparkamara területe egyaránt kedvező a kis- és nagyiparnak a tapolcain kívül. A terület számos kiváló agyaggal rendelkezik, mint pl. Mastincz, Pongyelok, Kövi, Mellété stb. Ezenkívül olcsó tüzelőfa és szén található a kamara területén. Ezt mutatja a kamara területének tradicionális fazekasos üvegipara. A jó agyag Tapolcán adott ugyan — melyet Miskolcon kívül Rákosra és Ungvárra is szállítanak —, az egyre emelkedő szállítási költségek viszont nem állnak arányban a környék földrajzi adottságaiban rejlő előnyökkel. Többek között ez is nehezíti a korabeli magyar kerámia helyzetét. Az 1890-es évek közepén és második felében a miskolci Agyagipar Rt. kritikus helyzete miatt az ungvári agyagipari iskola kísérleti helye a tapolcai agyag egyik felvevőhelye. Ennek fogyasztása azonban olyan kis mennyiségű, hogy gyakorlatilag alig érinti a lelőhelyet. A tapolcai agyag felhasználása igen egyszerű, ezért tértek át az ungvári agyagipari iskolában a nagyszőllősi agyagról a tapolcaira. Évekig a nagyszőllősit használták Ungváron díszedények céljaira.