Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)
A vallomásban ugyan nem szerepei tételesen a beruházás, de az összeg jó része minden valószínűség szerint a gyár korszerűsítését és a porcelán előállítására való felkészülést célozta. 1837. július 12-én, a Hasznos Mulatságokban Papp Gábor tollából megjelent híradásból országszerte ismertté vált, hogy Herenden letelepedett, Stingl Vince nevű soproni keramikusnak végre, több mint tíz év után sikerült a Herend mellett feltárt, tehát hazai kaolinból porcelánt előállítania. Nem tudjuk, e hír hatott-e Butykayra, de annyi bizonyos (Butykaytól tudjuk, hogy „az 1837-ik évtől kezdve a porczellán gyára miatt több ízben — Miskolcról — elutazni kéntelen" volt), hogy egy évvel Stingl után, 1838-ban már Miskolcon is állítottak elő jó minőségű porcelánt. 17 A miskolci gyár első termékeinek vizsgálatából ugyan nem derül ki, hogy anyaga import vagy hazai kaolinból készült-e. Ez uhtóbbi feltételezést támogatja Wartha Vince egyik közlése is. 18 „Herman Ottó szíves közbenjárására Butykay Józseftől a következő adatok birtokába jutottunk — írja könyvében Wartha. — A miskolczi 1841-ben megbukott edénygyárhoz a legjobb anyagot Szerencsről egy pinczéből szállították, mely szép fehér, állítólag kaolin volt." A miskolciaknak tehát sikerült ugyanúgy hazai alapanyagból porcelánt előállítaniuk, mint a Herenden kísérletező Stingl Vincének. A miskolci porcelán színe, anyaga azért különbözik minden más hazai porcelántól, mert másfajta és tulajdonságú kaolinból készítették. A porcelán mellett nem szakadt félbe a kőedénytárgyak készítése sem Miskolcon. A porcelán megjelenésének évében is készítettek kőedényt, méghozzá ugyanolyan jelleggel, mint amilyet a kőedényeken találunk. A kőedény alapanyagát többféle anyag és békasó (kvarc) alkotja. Természetes, hogy a fehéredények készítéséhez fehérre égő agyagot kellett beszerezniük. A többféle anyagnemek közül az egyik legjobb „találtatik a tapolczai hévíz-fürdő völgyében". Egyébként — mint ezt a Hetilapból 1!) olvashatjuk — „innen hordatják az anyagot" a miskolcin kívül a „telkibányai és apáthfalusi gyárak" is. „A diósgyőri határban (a téglaház mellett) előforduló fehér fövényből tűzálló téglákat készítettek az égetőkemenczéhez és ugyanakkor az edelényi cukorgyárhoz is." 20 A diósgyőri kamarauradalom hirdetéseiben 1837-től szerepel az az „Anyagbánya", mely a diósgyőri téglaház mellett van, és amelynek anyaga „A porczellán gyár szükségére alkalmas." 21 A Miídner— Gräfl gyár is Tapolcáról szállította a kőedénykészítéshez szükséges anyagot. Fényes Elek 1857-ben készült statisztikája 22 szerint a „legnagyobbszerű" kőedénygyárunk a miskolci „42 rendes gyármunkást foglalatoskodtat, s feldolgozzák évenként 2400 14
