Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

ben írja — közel áll a beinduláshoz, a termelőmunka megkezdéséhez. Nemcsak a ^beindulásban vezető szerepet játszó Schnier András dolgozott korábban a miskolci kőedénygyárban, hanem az a, név szerint sajnos nem szereplő kőedény gyártó is, akit Schnier a papnevelde vezetőjének bepanaszol, illetve akinek panaszára Schnier András hosszú felterjesztést készít a szemináriumnak. E felterjesztés az apátfalvi kőedénygyár első hiteles dokumentuma. Ebből tudjuk, hogy 1835 elején a már elkészült gyárban több munkást és vezetőt alkalmaztak. Schnier és „vádlója" is Miskolcról került Apátfalvára. Schnier úgy látszik, megegyezett Biszterszkyvel — az igazgatóval —, ellenfele azonban úgy távozott Miskolcról, hogy „Biszterszky Imre úr ottan való munkájától elmozdította, s szolgálatját ki mondotta". Ebből nemcsak azt tudjuk meg, hogy 1835-ig Butykay Biszterszkyvel együtt üzemeltette a köedénygyárat, hanem azt is, hogy a különböző okok miatt Miskolcról távozni kényszerült kőedényművesek Apátfalvát választották újabb működésük színteréül. Az eddigiekből önként adódik a feltevés, hogy Apátfalva első munkái a miskolci kőedénygyár forma- és motívumhagyományait őrzik. Ezért a korai miskolci készítmények azonosításához az apátfalvi kőedénygyár formáiból indulhatunk ki legsikeresebben. Egyébként többi kőedénygyárunk is hasonlóan alakult. Egyik a másikából fejlődött osztódásszerűen, ezért van olyan döbbenetes hasonlóság egyes gyárak készítményei között. Sajnos kora apátfalvi készítményeket nem ismerünk, lehet, hogy maradtak fenn, azonosításuk azonban mindmáig várat magára. A gyárról és alapítójáról, Butykayról, alig van adat az 1832

13 és 1838 közötti évekből.

14 Az azonban így is bizonyos, hogy nem kétvagy háromosztatú kemencéi voltak a gyárnak — amilyent a porcelán égetése megkíván —, hanem egyszintesek. Csak így történhetett meg, hogy a „Gyárnak kemenczéje felett való üregbe berakott fa" kigyulladt, mint ezt Horváth György és Jakab Ferenc panasza alapján Miskolc város 1834. április 4-i tanácsülésén Ács János és Dudor József tanácsnokok tárgyalják.

15 Az elmondottakból — főleg az 1834-es adatból, mely a gyár kemencéjének fajtájára utal — nyilvánvaló, hogy Miskolcon ekkor még nem készült, és kemence híján nem is készülhetett piacképes porcelánáru. Noha a szomszédos Telkibányán ezekben az években készítettek porcelánt, Miskolcon 1838 előtt ilyet nem állítottak elő. A porcelán előállítására, illetve folyamatos gyártására való áttérés a gyár belső átalakítását, újabb kemencék és különböző felszerelések beszerzését, hatalmas beruházást igényelt. Butykay József Borsod megye törvényszéke, mint illetékes csődbíróság előtt, 1841. augusztus 21-én azt vallotta, „hogy az 1836. évi első megakadásá"tól mostanáig mintegy 40 ezer forintot invesztált „a porczellán gyárra".

16