Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

tást, hanem az üzemi termelés alakulására és fejlődésére Is. Miként országszerte, úgy Miskolcon is, a környék földrajzi adottságaira és az itt található faanyagra, valamint vasércekre támaszkodó bányaés gyárüzemek létesülnek, melyek közül a vas- és üvegfeldolgozás alakult át igen hamar kis-, illetve középüzeművé. Maga a kézművesipar is sokat fejlődött a XIX. század közepére. Olyan iparágak létesültek, melyek azelőtt nem voltak a városban. Ezek azonban már nem az itt található nyersanyagokra, hanem elsősorban a népes városban megnövekedett fogyasztás kielégítésére alapozták működésüket. A kerámiaipar felfelé ívelő fejlődését az a körülmény is befolyásolta, hogy az üzemszerű fejlesztéshez kapcsolható fajansz-, vagy fehéredény-készítés céhen kívüli tevékenységnek számított. Ezért ilyen fajansz, vagy ennek minőségi variánsát alkotó kőedény készítésére az is vállalkozhatott, akinek erre nem volt képesítése. Ennek tulajdonítható, hogy kőedénygyártóink nagy része nem a kerámiaiparban járatos szakember volt, hanem közönséges vállalkozó, aki ugyan idővel elsajátította a mesterség sok fortélyát, a gyártásmenet szakszerűségét azonban „művezetők, werkführerek" biztosították. Ekkor már a kerámiagyártás annyira differenciálódott, hogy az egyes folyamatok irányítását, vezetését más-más személy végezte. Miskolcon és környékén számos iparág nyersanyagát bányászták, s ezért lelőhelyei és energiái alapján a fejlődő magyar ipar egyik fontos centrumának tűnt. Azonban a város és megye túlnyomórészt kis- és középbirtokosainak hitelképtelensége kedvezőtlenül alakította a vajúdó miskolci ipar helyzetét. A város, sajátos fekvése miatt, elsősorban a gazdasági termékek piachelyének minősült. Ebből adódott, hogy hitelélete szinte teljesen e kis volumenű kereskedelmi tőkén alapult, mely a mezőgazdasági termelés viszonylagos intenzitása ellenére sem tudott megfelelő ipari vállalkozáshoz elegendő tőkét létrehozni. Ezek a problémák nemcsak Miskolcra és Borsod megyére jellemzőek, hanem az egész országra. A helyi energiák következtében mutatkozó szükséglet és a tőkehiány ellentmondásai alapjaiban determinálták a miskolci ipar kibontakozását. E hiányt már a kortársak is érezték, s minden tőlük telhetőt megtettek, hogy a megoldás, a kibontakozás lehetőségeit biztosítsák. Az első és legjellegzetesebb törekvésük a kereskedelem forgalmának növelése, tőkéjének gyarapítása az adott földrajzi, népességi feltételek között. Ezt mindenekelőtt a társulásban rejlő lehetőségek kiaknázásával igyekeztek biztosítani. A kassai Casino Társaság mintájára 1831-ben Miskolcon is megalakult a „Casino Társaság", a város „legjelesebb Kereskedői... összeállásával."

3 A kassai Casino Társaság programja 1832-ben nyomtatásban is megjelent,

4 így pontosan tudjuk, hogy a Casino Társaság elképzelései, céljai merre tendáltak, milyen program megvalósítását indítványozták, sürgették. A mis- 10