Katona Imre: Miskolci kőedénygyárak (Borsodi Kismonográfiák 4. Miskolc, 1977)

kolci kőedénygyár gondolata is e Casino Társaság tagjaiban érlelődött meg az 1830-as években. A tőkehiány Magyarországon nemcsak 1830, hanem még 1840 körül is komoly probléma, ami nemcsak a hollóházi és a kassai kőedénygyárra nyomja rá bélyegét, ezekben az évtizedekben, hanem a miskolcira is. Alábbiakban a gyár történeti alakulása, produktumainak fejlődése és jellegzetességei mellett megpróbáljuk körvonalazni azt a társadalmi hátteret is, mely a gyár bukásához és végleges megszűnéséhez vezetett. 2. A kőedénygyártás előzményei A XIX. századi kőedénygyáraink között a miskolci is jelentős szerepet játszott. Nemcsak azért, mert egyike a viszonylag a korábbi alapítású kőedénygyáraknak, hanem azért is, mert évtizedekig jelentős területek edényszükségletét fedezte. Ennek ellenére története alig ismert. Úgyszólván a közelmúltig csak annyit tudtunk róla, amennyit Szendrei János: Miskolc története

5 c. munkája alapján a különböző kézikönyvekben olvashattunk. Ezekből mindössze annyi derül ki, hogy a gyárat 1833-ban említik első ízben, bár Csányi Károly szerint (A magyar fajansz és porcelán jegyei) már 1829-ből van egy homályos adatunk róla. Alapítói közül név szerint Biszterszky Imrét és Butykay Józsefet ismerjük az egykori dokumentumokból. A korabeli miskolci kőedényeken azonban csak Butykay nevét olvashatjuk. 1841-ben a gyár, illetve ennek tulajdonosa: Butykay József csődbe kerül. Gyára 1846-ban már Barkassy Imréé, akitől a Bach-korszak első éveiben a kassai Mildner Alajos Birtokába kerül. 1862-ben a gyár leég, s ezzel története tulajdonképpen be is fejeződött. Mihalik Sándornak a Művészettörténeti tanulmányok 1954/55-ös kötetében

6 megjelent egyik tanulmányában érdekes vonatkozásokkal tűnik ki Miskolc. Már eddig is tudtuk, hogy Herend nem az első és még csak nem is a második művészi porcelángyáraink között, hiszen Holicson már a napóleoni háborúk éveiben állítottak elő (ha nem is nagy számmal) porcelánt. Ezen kívül Körmöcbányán, Kassán, Telkibányán, Miskolcon, sőt Pápán is készítettek Herendet megelőzően, már az 1840-es évek előtt porcelánárut. Miskolcon 1838-ban készült először porcelán. Egy felhőkön álló, kínai alakokkal díszített porcelán tálon bukkant 1921-ben Csányi Károly, az Iparművészeti Múzeum egykori igazgatója az első „Miskolc 1838"-as feliratra. Ujabban két porcelánfigura is előkerült „Miskolc 838"-as évszámmal. Mihalik tanulmánya nemcsak megállapítja, hogy már 1838-ban készült Miskolcon porcelán, hanem arra is igyekszik választ adni, hogy az alapanyagok hogyan és honnan kerültek oda. Molnár László miskolci Herman Ottó Múzeum Évköny-