Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

A Felső-part egyik, szám nélküli, elhagyott pinceházában a konyha a lakás homlokzatára merőlegesen épült, külön bejárattal az udvar felől. A konyha belső végén volt a kemenceszáj, a lakószobában álló búbost tehát innen fűtötték. A konyhában kémény nem volt, így a füst az ajtón át távozott. Formájában, alaprajzi elrendezésében a legrégebbinek tűnik a Felső-part 6. számú pinceház, de kora ennek is ismeretlen. Az építmény három helyiségből áll, középen pitvarral, ahonnan ajtó nyílik a házba, a borospincébe és az udvarra. A pitvar szabad kéménye még épségben volt, vele szemben a falba mélyített padka, melyhez hasonlót láttunk a pince végfalán is. A házból a kemence már hiányzott (6. kép). Hasonló alaprajzi elrendezésű az Alsó-part egyik szám nélküli (8—9.?), lakatlan, részben romos háza. A szabad kéményes pitvarból jobbra a ház ajtaja, balra hátul a borospince bejárata nyílik, tok és ajtó nélkül. A pince padlójában két sorban tufából kivágott hordótartó „kantárok" fekszenek. A lakástól balra külön bejáratú helyiség, valószínűleg istálló (7. kép). A legfejlettebb forma Szabó Istvánné pinceháza, a Felső-port 30. sz. alatt. Építését századunk elejére tehetjük, de azóta többször korszerűsítették. Tulajdonosának egy hold szőleje volt, de summásnak is járt. 1973 óta nem lakják, csak gyümölcsöt, burgonyát tartanak benne. A ház homlokzatát cseréppel fedett tornác védi, ide nyílik a pitvar ajtaja és a ház két ablaka is ide tekint. A tornác végén külön bejáratú ajtó vezet a pincébe, mellette pedig egy kisebb kamrába. A ház tüzelőberendezését már régebben modernizálták, ezért a kenyérsütő kemencét az udvar jobb szélén a partba vájták, épp úgy, mint mellette a kis baromfiólat (8. kép). A kistályai barlanglakások homlokzata rendszerint tufa kváderkőből rakott fal, csak a végfalat és az oldalfalakat képezi a természetes szikla. A homlokzat felett gyakori a vakolatlan, rakott kőoromzat, ami a homlokzati falat és az udvart védi a föld omlásától (9. kép). Ostoros A belterület szélén három csoportban is vannak barlanglakások: a falu délnyugati részén a mélyebben fekvő Szépasszony-völgyben és a magasabban húzódó Csaba nevű területen; továbbá a patak keleti partján a belterület teljes hosszában vonuló, Domb nevű teraszon. Számuk a harmincas években 120 volt, lakóik száma pedig 450,

21 de az 1925. évi földrengés, az Egri Népújság tudósítása szerint 92 kőbe vájt pinceházat összerombolt.

22 1970-ben felméréseink szerint 40 barlanglakás volt még használatban, de ezek egy részét a 13