Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

Szabolcs megyéből ide költözött mezőgazdasági és ipari munkások vették meg és lakták. Az ostorosi barlanglakások korára, régiségére nézve mérvadó lehet az a feljegyzés, hogy a XVI. században, amikor a török elpusztította a falut, az egyik család pincében bújt meg, és huzamosabb ideig ott is lakott. Lehetett ez egyszerű kényszermegoldás, de inkább egy korábban már gyakorolt, hagyományos lakásmód, amit a hódoltság labilis életviszonyai tartottak fenn.

23 Herman Ottó 1900 decemberében Ostoroson is járt. Andornakról a dombokon át, nyugat felől érkeztek a faluba, és annak déli részét, a Vermespartot (ma: Verem-part) le is rajzolták, a naplóba pedig ez a szöveg került: „A Csaba rész, úgy a Vermespart rész látóképe rendkívül érdekes és sajátságos, mintha valami keleti romvárosra tekintene az ember, de mégis derűs, mert az odvak eleje — frontja — friss meszelésű. A pusztán tufából nyíló odu itt kevés, a legtöbb ereszes és az ereszt itt-ott épített oszlop is tartja, sőt az eresz széle cifrázott is." A naplóhoz mellékelt ábrán a Verempart (itt már helyesen írva!) látszik a Csaba egy magasabban fekvő pontjáról. A patak keleti partján két szintben húzódnak a barlanglakások, a felsőn 7—8, félhajas gádorral ellátott pinceház, előttük többnyire meszelt, alacsony kerítésfal. Ezek nyomai még ma is megvannak, nincsenek azonban meg az alsó szint barlanglakásai, amelyekből a képen egymás mellett négy látszik. Ezek régiesebbek a felsőknél, mert nincs gádoruk, homlokzatuk kissé a tufafalba süllyesztett. Az előtérben nyeregtetős, csonkakontyos, fennálló házak sorakoznak. A felső szint lakásai mögött a hegyoldalon egy-egy kémény bukkan ki a földből, ami a füstelvezetésnek már fejlettebb módját jelzi (11. kép). Herman O. egy alaprajzot is felmért Ostoroson, egy kezdetleges, egysejtű barlanglakásét, amit azonban egyik, homlokzatban ábrázolt házzal sem tudtunk azonosítani. A téglány alaprajzú ház bejárata az egyik hosszanti oldalán nyílik, az ajtó mellett két kis ablakkal. A valószínűleg süllyesztett építmény előterét két oldalról 1—1, részben épített falazatú kamra fogja közre, az egyik mellett még egy kisebb, kőbe vájt ól is van. A bejárati oldal egyik sarkában áll a kónikus kemence, aminek száját nem jelzi ugyan a rajz, de csak az előtérből nyílhatott éppúgy, mint az andornaki példában. A kemenceszáj előtti kamra a fűtés, valamint a sütés-főzés helyét védhette és takarta, ezért ezt inkább konyhának, mint kamrának nevezhetjük. A lakás berendezése igen egyszerű, szegényes (12. kép). A tüzelőberendezés formáit is megfigyelte Herman O. és leírta a kónikus, csonkakúp alakú, belsőtüzelésű kemencét, ami eddig ismeretlen volt irodalmunkban, de amit épp az ostorosi példa nyomán 14