Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Borsodi Kismonográfiák 3. Miskolc, 1977)

bár utazásának — mint láttuk — éppen előbbi volt a célja. Lerajzolt azonban két kővágócsákányt: az egyik, a „baltás csákány", a lakóhelyiségek kivágására, amivel állva lehet dolgozni, a másik a „kéthegyű csákány ólak vajasára", ezt ülve használták.

19 — 1932ben Szvoboda Ödön részletesebb ismertetést adott a kistályai barlanglakásokról. Leírta a készítés módját, az apró, „pitar"-nak nevezett udvarokat, melyek kerítése sokszor a természetes tufából van kihagyva. Állítása szerint a pinceházak általában egy helyiségből állnak és „egy kisebb kamrából", az istálló külön bejárattal nyílik az udvarról. Felfigyelt arra, hogy a házban folyó sütő-főző tevékenységet nyáron az udvarra helyezik ki. Tévesen állítja, hogy a pinceház falait belül vakolják, de érdekes megfigyelése, hogy képek felakasztására a tufafalakba nem fémből, hanem fából készített szegeket használnak. A szerző általános tájékoztatást is ad a magyarországi barlangépítményekről és megjegyzi, hogy építésük okát, eredetét a gazdasági helyzetben kell keresni: „Ezek az emberek .. .kisigényűek, s megelégszenek azzal a kényelemmel, amit ezek a primitív odúik nyújthatnak."

20 A magunk kutatásai 1970-ben és 1975-ben teljesebbé teszik és némileg megváltoztatják az addig ismert képet, annak ellenére, hogy ebben az időben nagyon kevés épségben megtartott és az építéssel azonos funkcióban, azonos társadalmi réteg használatában levő barlanglakást figyelhettünk már meg. A legtöbbet bizonytalan foglalkozású cigánynépesség birtokolta, más részüket magányos, öreg személyek, harmadik részüket még használható állapotban találtuk ugyan, de a faluba költözött tulajdonos már kamrának, pincének tartotta fenn — és végül tekintélyes részüket csak romos állapotban írhattuk le. A barlanglakások gyakran a nincstelen napszámosréteg gazdasági lehetőségeire alapozva és igényeire épültek. Eger városán kívül ritka és inkább uradalmak gyakorlatához kapcsolódik az a megoldás, amikor a nagyobb méretű borospince tartozéka egy barlanglakás és ebben a birtokos alkalmazottja, többnyire a vincellér lakik. Ilyen kapcsolatra találtunk példát az Alsó-parton, a Pócsik család pincéjében (162. szám). Építésének idejét a múlt század derekára becsülhetjük, s azóta több tulajdonosa volt. A hatalmas borházból három ág nyílik és még egy mulatószoba is, amit kandallóval fűtöttek. A pince homlokzati falára balról merőlegesen a tufába vájt konyha maradványait találtuk meg tűzhellyel, de a konyha mellé épített fennálló lakásrész már elpusztult. A tulajdonos szerint a félig barlangépítményben egykor a vincellér lakott (5. kép). A pince és a vincellérház kapcsolatában jelentkező derékszögű alaprajzi megoldás a kisparaszti barlanglakásokban sem ismeretlen. 12