Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

íme az igen nevezetes Percy tulajdon szavai arról, hogyan ismerhetjük fel a művelt embert általában, s a valóban művelt orvost különösen. „Mondd egy orvosról, hogy jól felkészült, hogy eszes, művelt ember. Ezzel megnöveled tekintélyét és keresetté teszed. Mondd azt, hogy szerfelett tanult férfi, hogy jól ismeri a könyveket, hogy megtanulta az összes szisztémákat, hogy valóban művelt ember! Ezzel azt kockáztatod, hogy elvesztitek őt, megingatjátok a belevetett bizalmat és minden jött-ment azt fogja hinni, hogy lát egy hiábavaló tudástól megszédült doktort teletűzdelve görög műveltséggel, felfuvalkodva a gőgösségtől, és aki ezer szerzőtől szószerint betanulva mindent, gyakran tesz ostoba módon valamit" (Boilau 4. szatírája). Szívesen összetévesztik az igazi művelt embereket ezekkel az önfejű tudálékosokkal, akiknek több jártasságuk van a könyvtárak- . ban, mint a világban és többet olvastak, mint amennyi ítélőképességük van, ezek tűrhetetlenek a társadalomban, ahol csak következetlenségeket csinálnak; akik keveset gondolkodnak, bár nagy gondolkodók és igazolják Diderot-t, aki így nevezte őket: más zsákmányával megterhelt öszvérek. Tehát nem igazán az a tanult orvos, akinek igen nagy a könyvkészlete, ugyanis a könyvek sokasága gyakran eltakarja tulajdonosuk tudatlanságának tanúit. Sern az, aki igen sokat olvas: Parisban egyszer egy hencegő sok könyvet vásárolt össze, és bármit olvasott, mindenkinek elmesélte, annyira, hogy közmondássá vált: Paris utcáin nem látni mást, csak G-t és a lovát, és már nem lehet megkülönböztetni őket egymástól. Ugyanis szolgai módon esküdni a szerzők szavaira nem más, mint a szellem előhaladását szűk határok közé kényszeríteni. Többet használ a legkiválóbb szerzők olvasása, mint sok könyvé. Rousseau elve az volt az olvasásban, hogy keveset kell olvasni és sokat kell gondolkodni az olvasottakon. Ne légy túlságosan ékesszóló — Celsus ugyanis már régen megmondta: Nem ékesszólással, hanem gyógyszerekkel kell a betegségeket gyógyítani. Maga az isteni öreg — Hippocratesre gondolok — komolyan figyelmezteti az orvosokat, hogy kerüljék a költői szónoklatokat. „Ha pedig — így szól — a néptömeg végett akarsz értekezést írni, ne legyen az nagyon dicsekvő és költői fitogtatás, ez ugyanis a szorgalmas munka tehetetlenségét mutatja." Ne használd az ékesszólást a tudatlanság mentsváraként és ne burkold a szerény tapasztalatot szépen hangzó szavak köpenyébe. Mégis választékos szavakkal beszélj, ahogy az szükséges a betegek felvidítására, miként Stoll figyelmezteti az orvost: Ne legyen kemény és szavaiban zord a betegekkel szemben. De ne fecsegjen haszontalan dolgokat, mivel a szószátyár orvos újabb betegség a betegeknek. Stock ezt mondja az orvosok mérsékletéről. Sajnálatos, hogy Voltaire szavait igen gyakran kell helyesbíteni — a mi időnk hibáztatására: ha az orvos — így szól — nem birtokolja az ékesszólás ajándékát, akkor az kell, hogy csodákat tegyen. Nem az a művelt orvos, aki jártas az orvostudományhoz kevéssé hozzátartozó dolgokban. Több okosság és ítélőképesség kell le-