Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

A mértékegységek: font = 420 gramm; uncia = 35 gramm; drachma = 4,37 gramm; scrupulus = 1,45 gramm; granum = 0,07 gramm. Tehát 1 font = 12 uncia = 96 drachma = 288 scrupulus = 420 gramm.

32 Benkő Sámuel orvosi tevékenységét nemcsak itt közreadott Topográfiájának adatai, hanem számos, előbbiekben már említett orvosi szakkönyve jelzi. Hírét, nevét megőrizték a kortársak is. Fiatalon, 1789-ben gyógyította Miskolc most felfedezett krónikás családjának egyikét, id. Szeőts Sámuel naplója első oldalain így örökíti meg:

33 „2 esztendős koromba a' forró nyavalyába estem, a' mellyben olly nehezen voltam hogy soha magamtól mozdulni sem tudtam, a' hova estve tették a' kezemet, vagy lábamat, másnap viradatkor is ott találták .. . mivel ezen terhes nyavalyámból csak ugyan kiis gyógyultam a körülöttem járó Doktornak Benkő Sámuelnek szorgalmatossága által." Déryné Széppataki Róza fiatalasszony korában találkozott az idős orvossal, aki úgy látszik, rettegett, anyagias csodadoktor hírében állott: „Meg is kaptam csakugyan egyszer a torokgyulladást, de mert mindig játszanom kellett, s elkéstem orvost hívatni, hat hétig feküdtem. A publikum békétlenkedett, hogy mikor gyógyulok már meg. A választmány egyik orvost a másik után küldte, hogy gyógyítsanak. A többek között lakott itt Miskolcon egy nagy hírű orvos, akiről azt mondták, hogy ha már meg is van halva valaki, ő föltámasztja, ha vagyonának felét odaígérik neki. Ezen érdemes orvos neve Benkő volt. Eljött tehát hozzám, szép szavait összeszedte, engedném meg, hogy piócákat rakjon föl. Én nem engedtem, mert én ez embertől féltem. Azt beszélték róla, hogy akire megharagszik, csínyt követ el rajta. így egy dajkáját megvakította örökre, amiért nem engedelmeskedett neki. Ö tehát elment a választmányhoz, s monda: »Bizony, bizony, veszedelmes a torka; de nem akar szótfogadni, nem akar meggyógyulni a kis makacs.« Megint kérték istenre, hogy jöjjön és vegyen rá. Eljött, hozott egy egész nagy halom narancsot, cukrászsüteményeket. Egy kissé selypített már: »Én moszt nem megyek el, mert azt monda az öreg Miszkolczy György úr, Benkő, meggyügyitsza Dérynét, meg ne haljon, inkább tizenkét konziliárus, mint ő, mert elég derék honfi van a hazában, aki amazok helyét pótolandja, de Déryné nem lesz több.« Én jajgattam, a torkom mindinkább dagadt, tüzelt, már olyan vastag volt a torkom, mint a fejem. Hát csak rakta föl a tizenkét piócát. Az urak küldtek nagy süveg cukrokat, nagy csomag kávét, hogy jó édesen egyek mindent. Kellett is nekem az étel! Hat hétig semmit se ettem."

34 * Benkő Sámuel könyvét 1818-ban Miskolcon, a Szigethy-nyomdában ismét kiadták. Ezt a kiadást Szathmáry József, ugyancsak miskolci orvos rendezte sajtó alá. A második kiadásban Benkő Sámuel az ajánlás után, a XV. oldalon felkéri tudós kollégáját mun3 kaja újabb kiadásának gondozására ilyenképpen: