Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)
szontagságai miatt Szendrön, Szent—Péteren, Ózdon, vagy Aszalón szoktak összehívni; ez most, békésre fordulván a helyzet, állandóan itt ülésezik; A közgyűléseken a kiváló és boldog emlékezetű Eszterháziak, Pálffyak után Szentkirályi Andrássy István gróf őkegyelmessége elnököl. A nem nemesek a város elöljáróságának engedelmeskednek, amely egyszersmind a város közügyeiről is határoz a tanácsgyűlésen, és amelytől a kegyelmes kincstári felügyelőhöz, a királyi kamara elnökéhez jelenleg a nemes és állami ügyekben járatos férfiúhoz, Szőlősi Ferenchez szoktak fellebbezni. VII. § FOGLALKOZÁSOK, SZOKÁSOK Sok nemes élete nagy részét a közügyek szolgálatában tölti, legtöbben magánügyek intézésében öregszenek meg, kevesen vannak, akik hajlamuknál fogva csak a könyvek iránt érdeklődnek, s nem ismerik azt a kellemes és fényűző gazdagságot, amellyel a tökéből vagy a külföldre szállított áruból, pl.: selyemből, dohányból, hamuzsírból, hegyi zöldből, kézműiparból, ammóniák sóból stb. lehet élni. Nemesek és nem nemesek egyforma buzgalommal foglalkoznak földműveléssel és szőlőmíveléssel, ezek fölösleges termését pénzzé teszik és segítik a tisztes megélhetést. Csak az örmények húznak a kereskedelemből megvetett hasznot. Az egyszerű nép télen többet pihen, a tavasz közeledtével kimennek a földekre, szőlőkbe, rétekbe, vagy a szántóföldre. Nem hiányoznak az ügyvédek, írnokok, jogi megbízottak és törvényszolgák sem. A miskoltzi ügyvédekről gyakran hallottam a régóta ismételgetett szavakat. Annyira megnőtt a számuk, hogy már kevesebben vannak a földművelők, kevesebben a kereskedők. Ugyan mi másból élnek, mint a nép iránti igazságtalanságból, a szerencsétlenek bajából és véréből? Annál nagyobb kárára vannak az államnak, mert ha kevesebbek között oszlana meg az ügyvédi tisztség, mindaz a tehetség, mely az ártalmas fortélyosságtól megromlik, jobb törekvésekkel ékesítené a hazát, a tudományokat; és vagy új művészeteket hozna létre, vagy a már feltaláltakat munkálná ki. De azzal fogod mentegetni sokaságukat, hogy a pörösködő embereknek is nagy a száma, ezeknek alig elegendő az összes törvényszék; ha kevesebben lennének, annyi pert tárgyalni, annyi ügyet kibogozni nem lennének képesek. Csakhogy a bírák vagy ügyvédek számából fakadóan szaporodnak vagy csökkennek a pörös ügyek; ha ezt a régi ügyvédek kezéből kiveszi az ember, úgy csökken a perek egy része. Maguk az ügyvédek vagy másokat veszítenek össze egymással vagy ők maguk zaklatják az ebben a játékban tudatlanokat, miután anyagot találtak a pörösködésre. A városok nyugalomban éltek; bármilyen egyenetlenség tört ki a polgárok között, a tudatlan, de boldog egyenlőség a bírák segítségével féken tartotta azt. Most mégis örökösek a torzsalkodások, a pörök elhúzódnak. Ugyanis minden mértéket felülmúlnak azok a mesterkedések és ürügyek, amelyekkel az 14