Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

ügyvédek a szerencsétlen polgárokat rászedik. Izenként és lassan tépik szét azokat, akiket egyszerre el tudnának pusztítani; amíg az ügy a bírák elé kerül, évek múlnak elr az ügyvédek közben kisebb ügyekbe kapaszkodnak bele, amik hol maguktól, hol csak az ő igyekvésüktől keletkeznék. Ezeket az előjátékokat gondosan előkészítik, ezekkel hirdetik, hogy az út az igazsághoz nem vezethet anélkül, hogy az ügyről a bíráik ne hallottak volna. Így a kétséges dologból bizonytalanság származik, és az óriási halogatás miatt tönkre mennek a pörlekedők, akik a törvény csűrésében-csavarásában gyámoltalanok és nem ismerik ki magukat benne. Ugyanis aki szegényen kezd port egy gazdag ellensége ellen, igen hosszú és költséges úton megy tönkre, míg fáradtan megadja magát. Ekkor sérelmében orvosolatlanul, jogát vissza nem szerezve, kevésbé haragszik vetélytársára, mint erre a hosszan elnyúlt igazságszolgáltatásra. Ne kutasd, miért szeretik az ügyvédek ilyen sokáig kínozni azokat, akiket hozzájuk küldenek. Nyilván az időtartam és a késedelem szerint ítélik meg az ő munkájukat; szenvedélyesen feldicsérik, hogy mily sokat írtak, mily sokat hallottak, pedig mindez csak növelte a hasznukat. Ha pedig elveszítenek egy pert (mily ártalmas emberek!) azt az igazságszolgáltatás hibájának tudjuk be. Azonkívül megszokják, hogy szerencsétlen embereket látnak, sőt, hogy később maguk teszik őket ilyenekké, kivetkőznek az emberség érzéséből, vagy talán el se hiszik, hogy a pörösködés szerencsétlenné tesz. Így megkeményedve a panaszok iránt, nem hatják meg őket a könyörgések, és minél többet rimánkodik nekik valaki, annál tovább szeretik vele szemben gyakorolni hatalmukat. De ezeket és az ehhez hasonló dolgokat, akárhogy kárhoztatják őket, vagy akármit is gondolnak róluk, nem tartom nagy jelentőségűeknek. A szebbik nem kölcsönös látogatásokkal, kártyajátékkal — mintegy váltogatva elfoglaltságát — szívesen vegyíti a házi munka és háztartás gondjait; és a kenyérsütés méltán jóhírű; mert a kenyér itt ízénél és formájánál fogva is kitűnő; ugyanis szépen megkel dagasztáskor, és remek fehérszínű. Ügyesek a lenvászon készítésben, jól bánnak a tűvel és rokkával is. Most pedig mindenki saját érdekében jól figyeljen arra, hogy milyen élet van a városban, milyen szokások uralkodnak benne. Ugyanis főként az az üdvös és gyümölcsöző a történelem megismerésében, hogy megfigyeljük minden példának a tanulságát, világosan szemléltető emlékanyagban kifejezve, hogy legyen, ahonnan kiválasszuk magunknak és városunknak a követésre méltót, s elkerüljük, ami eleve káros, s káros végső fokon. És bármennyire nehéz és bajos is lenne elvárni, hogy a város minden egyes lakója Catoként cselekedjék, mivel kevesen dicsekedhetnek arról, hogy patríciusok, a város közösségébe befogadott emberek pedig idegen szokásokat vesznek fel; mégis jóleső érzéssel tehetjük ehhez hozzá, hogy az idegenek könnyen levetkőzik elütő tulajdonságaikat, és azzal, hogy a városba kerülnek, átveszik az itteni lakosok szokásait is. És ha nem csal meg engem a város iránti szeretetem, akkor helyesen lá5 torn, hogy itt még megvan a szegénység és takarékosság tisztelete,