Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

XIV. Vineae, earundem, proprietates, Cultura, et Vindemiae inveterato vitio laborant, et ad majorem perfectionem deduci queunt (43. old.) XV. Vinorum Miskoltziensium proprietates, et a Vinis Submontanis, seu Tokajensibus differentiae (48. old.) XVI. Vinorum Conservatio, emendatio, adulteratorum detectio (51. old.) XVII. Vini Campaniae (le Champagne) parandi ratio (60. old.) XVIII. Vinum Hippocraticum (61. old.) XIX. De albo Pane Miskoltziense (62. old.) XX. De natura aéris Miskoltziensis (63. old.) XXI. Oppidum Privillegiis ornatur (66. old.) XXII. Oppidi fata, et alia notatu digna per annorum seriem evolvuntur (68. old.) Observationes Quaedam Astronomicae (88. old.) Observatio I. (88. old.) Observatio II. (89. old.) Observatio III. (90. old.) Observatio IV. (91. old.) Observatio V. (92. old.) 1782-es, első kiadás XXX-ig számolja a fejezeteket, de abból a XXII. és a XXVIII. fejezet hiányzik, tehát ebben a kiadásban valójában csak 28 fejezet van. A Szathmáry József által gondozott második kiadásból viszont kihagyták az 1872-es kötet XX., XXL, XXIIL, XXIV., XXIX és a XXX. fejezetét. Ezzel a következő témaköröket hagyták ki: Az 1781-es időjárás; Az 1782-es időjárás; Az időjárás megfigyelésének eszközei; Baglivius megfigyelései; Jóslatok az időjárásról; Az 1781es év kórtana Miskolc városában; Az 1780—1781. évek feljegyzései Miskolcról. — Megállapítható, hogy az időjárási megfigyeléseket és az orvosi tapasztalatait hagyja ki. A két év időjárási megfigyeléseiről azért mondott le, mert — mint előbb is szó esett róla —, az évtizedeken át vezetett meteorológiai megfigyeléseit már kiadta. Az orvosi megfigyelései pedig részben már régiek, s talán elavultak is. Több apróbb különbség is megfigyelhető a két kiadás szövege között. A magyar kifejezéseken, helyneveken a magánhangzók hosszúságát már rendszeresebben jelzi. PL: az 1818-as kiadásban, a II. fejezetben már Bábonyt említ Bábolna helyett. Az új kiadásba tett egy fejezetet, a XIX-diket De albo pane Miskolcziense, tehát a miskolci fehér kenyérről címmel. Ennek a szövege a következő: „Kenyereink különös díszévé válnak piacunknak, nemcsak azért, mert kellemes az ízük, szép fehérek és jó az alakjuk is, és azok között a jó kenyerek közt, amelyeket az országban piacra visznek és árusítanak, különösen kitűnnek. Sajnos nem ritkán akadnak olyan asszonyok, akik a londoni pékek nyomdokait követik, és kenyereiket timsóval rontják meg, így szeretnék annak fehérségét és alakját egyre jobban növelni. Ennek következményei szívpanaszok