Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

és makacs székrekedés. Ez a csalás mégis könnyen leleplezhető: ha egy darab kenyeret hússzor annyi vízben felfőzünk és az oldat leszűrése után a folyékony anyagot teljesen kiszárítjuk, ott marad a nyolcoldalú tiszta timsókristály, amelynek összehúzó, édes íze van." Az 1782-es, első kiadás VII. fejezetében Studia, Mores (Foglalkozások, szokások) cím alatt a Miskolcon élő nemesség és polgárság foglalkozásáról, munkájáról ír. Hossszasan foglalkozik — mint elöl a szövegben olvashatjuk — az ügyvédek tevékenységével, a jogi és peres ügyeikkel. Idevonatkozóan nem a legmegnyerőbb képet festi. Hasonlóképpen elmarasztaló a véleménye az orvosokról, az orvosi ellátottságról, valamint a lakosság egészségügyi szemléletéről és gyakorlatáról. A második kiadásban, az eredetileg alig háromoldalas fejezetet erőteljesen kibővíti, 11 nyomtatott oldallal megtoldja. Tekintettel arra, hogy ebben sok tekintetben megváltoztatja, vagy legalábbis módosítja korábbi véleményét, az alábbiakban a betoldást teljes terjedelemben közöljük. A közölt szöveg ugyancsak hasznos adatokat szolgáltat a város történetéhez. ,,Csak az örmények folytatnak gyűlöletes árukereskedést. Az utóbbi időben azonban a magyarok is kezdenek ébredezni és sok polgártársunk, sőt a kiváltságokat élvező nemeseik is nyilvános kereskedésre adják a fejüket. Több mint harmincan vannak az ügyvédek, akik ennek a városnak ékességei és oltalmazói. Néhányan a nemes vármegye törvényszékének ülnökségének a méltóságát is viselik, mások a jogi igazgatóságban, vagy belső uradalmak ügyvédeiként foglalatoskodnak, egyesek pedig saját gazdaságuk igazgatásának szentelik magukat, nem folytatnak általános joggyakorlatot, mégis mindnyájan — azokat sem kivéve, akik teljesen annak a feladatnak szentelték magukat, hogy a perekben buzgón védjék ügyfeleik jogait, nem barátai a pereskedésnek. Mint emberek barátságosak, őszinte jóviszonyt tartanak fenn nemcsak a néppel, hanem egymás között is; a viszályok és ellenségeskedések elkerülésében jó példával járnak elöl. Ezért bármennyire megnőtt is a számuk az utóbbi időben, úgy látszik, hogy hasznos nekik a perek számának a növekedése, mégis, mint a felek első bírái számtalan pert simítanak el, és noha így már eddig is sok viszályt lecsillapítottak, alapjában véve az ezekkel járó terheket, fáradtságot és a sok éven át lángoló gyűlöletet is, hogy aztán még csak ne is gyanakodhasson arra senki, hogy azoknak a legmagasabb rendeleteknek az indítékait, melyeket az elmúlt évben kegyesen kiadtak azért, hogy az ügyvédek számát korlátozzák, akár a legkisebb mértékben is az ott lakó ügyvédekben lehet keresni. Ezek ugyanis mindannyian úgy élnek, hogy díszére válnak az ügyvédi hivatásnak, és gyakran már épp úgy fel vannak készülve arra is, hogy az országban nagyobb méltóságokat töltsenek be, és mindnyájan méltók arra, hogy a jogok és a becsület megőrzését, amelyeknek hiányában az élet kínszenvedés, az ő rátermettségükre és kipróbált hűségükre bízzák. Bizonygatják az emberek, hogy Vireynek ezt a véleményét a szebbik nemről: „Bár az osztrák nők sem csúnyák, a magyar nők általában szebbek" — méltán lehet alkalmazni a mi városunk la-