Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

osztrákok, stájer, bajor, svéd, frank származású germánok; örmények, akik rácokkal, görögökkel és törökökkel keveredtek, zsidók és cigányok." A Miskolcra betelepült kereskedőket tehát örményeknek mondja, akikben más, elsősorban balkáni népcsoportok is keveredtek. Ezek az adatok felvetik az ún. görög kereskedők etnikai összetételét; úgy tűnik, hogy nem kizárólag görög nemzetiségűek, hanem görög kesreskedői jog alatt élők voltak.

24 A 17. sz. végétől a Miskolcon letelepedett görög kereskedők a 18. századra meggazdagodnak és monopolisztikus helyzetet alakítanak ki. A kapitalisztikus iparűzéshez a tőkét Miskolcon is nem az ipari, hanem a kereskedelmi tőke hozta létre. Borral, gyarmatáruval, ruházati cikkekkel kereskednek.

25 A 18. század végének legnagyobb építtetői e kereskedők voltak. — Annak ellenére, hogy Benkő Sámuel is kapcsolatot tartott fenn velük (náluk vásárolt, mint láttuk), alig-alig említi tevékenységüket. A kereskedelemben felhasznált áruk között még a következőket említi: selyem, dohány, hamuzsír, ammóniák-só, kézműipari termékek. A jellegzetes miskolci foglalkozások között elsősorban a szőlőtermesztéssel és a borkészítéssel foglalkozik a XIV. és a XVIII. fejezetekben kimerítően. Pontosan felvilágosítást nyújt a „Bacchus bejárta dombokról", a szőlőtermesztő területekről, a szőlőtőkék talajmunkálatairól és metszéséről, a máslásról. A XV. fejezetben a miskolci és a hegyaljai borok sajátosságait veti össze, nem nagy különbséget tévén közöttük. A XVI. fejezetben a borok tárolását és javítását tárgyalja igen részletesen, láthatólag természettudományos iskolázottsággal, hátrább a pezsgőkészítést és a Hippocratesi bort. A borkereskedelem is igen jelentős volt Miskolcon. Nemcsak az itt termett bort, hanem elsősorban a hegyaljait szállították az északi államokba. A jelentős kereskedelemre jellemző, hogy a borkorcsolyások, akik a boroshordókat le- és felrakták, már 1573-ban is testületet alkottak.

26 Városunk határa a 13 000 lakost sem tudta mezőgazdasági produktummal ellátni. Ezt Benkő Sámuel igen szemléletesen örökíti meg: „Magán a síkságon gabona terem és Pan legelteti nyáját, azonban Ceres istennő sosem olyan bőkezű, hogy a termés elég legyen a város minden lakosának; Pan sem tud gereblyéjével annyi szénát összehordani, hogy az istállókat télen megtöltse. Így azután, akiknek nincsen birtokuk, a szomszéd falvakban, a takarmány hiányán készpénzzel, vagy váltókkal kell segíteniök." E néhány sor egyben a magyar földművelés és állattenyésztés 18. század-végi fejlettségének kritikája is. Benkő Sámuel „A miskolci levegő természetéről" címmel adja közre Topográfiája XIX. fejezetét, utána a XX. és a XXI. fejezetben az 1781. és az 1782. évi időjárás alakulását írja le hónapról hónapra. Meteorológiai megfigyeléseket 23 éven át végzett, megfigyeléseit latin nyelven jelentette meg, ennek magyarra fordított változatát itt közre is adom: „Meteorológiai orvosi napló 1780, 1781, 1782, 1783, 1784, 1785, 1786, 1787, 1788, 1789, 1790, 1791, 1792, 1793. évekről, amelyben a légsúlymérő és a hőmérő állása, az uralkodó szelek