Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

17. Az én szolgálólányomnál a Sauvages-íéle Epilepsia uterina az Osterdi/c-módszer szerint elkészített ólomcukor hosszas használata után elmaradt. 18. Egy kéthónapos csecsemő esete arra tanít, hogy az alvó csecsemőknek az a nevetés, amit dajkáink és bábaasszonyaink arra magyaráznak, hogy a gyermekek angyalokkal társalkodnak, görcs csupán, amely alvás közben gyakran nevetésben oldódik fel, aztán hirtelen jajgatva riadnak fel álmukból, közben hevesen próbálják öszszehúzni a rekeszizmukat, visszafojtani a lélegzetüket, és ezt szelek követik, vagy a vizelet, vagy a széklet megindulása. Midőn ez a gyermek a nevetés után nem riad fel álmából, a nevetést a Sauvages-íéle Strabismus lagophtalmos kísérte, ami két vagy három másodpercen át erősödött, és úgy tűnt nekem, hogy ez a nevetés megegyezik az említett Sauvages-íéle trismus cynogellos-szal. 19. Egy 18 éves fiatal tímár, aki néhány hónapig mellfájásban és hasfájásban szenvedett, köhögött és kínosan szedte a levegőt, végül 1782 januárjában meghalt; úgy véltük, hogy holttestét fel kell boncolni, mivel az a gyanú támadt, hogy megmérgezték; és a mellében a tüdő jobb lebenyét összeesve és a szomszédos szervekre erősen rátapadva találtuk, a balt ellenben dagadtnak, amit számtalan tályog rútított el. A szívburokból legalább öt fakanálnyi zöld vizenyőt vettünk ki. A szív maga kitágult volt, igen lesoványodott; a koszorú-véredények fekete vérrel voltak tele; A jobb szív-fülese vérrel volt tele; mindkét kamrában, — a jobb oldaliban mégis bőségesebben — szurokfekete véralvadék sűrűsödött; a hasban az epehólyagon kívül, mely telis-tele volt sárga epével, és az ugyancsak epével elöntött szomszédos helyeken kívül semmi természetellenest nem találtunk. A jobb lába nyálkás gennytől megdagadt. Ugyanez év februárjában az említett ifjú tímár 40 éves édestestvére, miután néhány hónapon át szintén erős hasfájásban szenvedett, és annak hevességét az orvosságok sem enyhítették, végül szerencsétlenül elpusztult. Felboncolták a holttestét, mivel ismét gyanú támadt arra, hogy saját felesége mérgezte meg, egyrészt azért mert az előző héten ennek a halottnak a testvére ugyanabban a házban halt meg; másrészt pedig azért, mert a megboldogult rosszult élt a feleségével. Felnyitván tehát a mellüreget, azt tapasztaltuk, hogy a jobb tüdő a mellhártya közvetítésével erősen a bordákhoz nőtt, mindkettő össze volt esve, s a porcogóhoz igen hasonló és lupiosteatomatosus-csomócskáktól duzzadt, dagadt és részben fekélyes. A szív kitágult volt, a jobb kamra és szív-fülese sötét vérrel volt elöntve, a bal kamra viszont, ahogy a bal fülese is, üres volt. A hasüreget kinyitva azt láttuk, hogy a máj a szokásosnál nagyobb, egyébként természetes színű, az epevezeték feketés epével van telítve, ami a mellette levő részeket is sötét színűre festette. A gyomor és a patkóbél csodálatos módon felfújódott, sötét színű víz folyik belőle; a hasnyálmirigy duzzadt, csomós, súlyánál legalább tízszer nehezebb, mert a tömlője egyrészt faggyús anyagtól, másrészt pisz-