Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

kos gennytől dagadt és némileg üszkös; a Wirsung-vezeték, amely a patkóbélbe szokott nyílni, eldugult; Egyrészt a vékonybelek is, másrészt a vastagbelek is duzzadtak a bélsártól, a bélfodor csaknem egyenlő a hasnyálmiriggyel, a jobb vese kisebb a balnál, rostos daganatos, a húgyhólyag kívülről egy kissé üszkös, és annyira duzzadt a vizelettől, hogy könnyen nyomna két fontot; a gát duzzadt; a jobb oldali here savós burka vizenyős; az alsó lábszárak, és a lábszárcsontok, különösen a jobb oldaliak, sárga nedvtől duzzadtak. így ezek a testvérek életüket elég természetes halállal fejezték be, és úgy tűnik, hogy az előbbi tüdővésztől, az utóbbi pedig hasnyálmirigy-, bélfodor- és tüdő-gümőkórtól halt meg. De most már az a kérdés, mi történt, hogy ezek, akik a vérségi kötelék, a szeretet és a szülők révén oly szoros kapcsolatban álltak, körülbelül ugyanabban az időben betegedtek meg, és egyik a másik után halt meg. Vajon a betegség csírája itt a szülőktől öröklődött? Vajon nem abban a módban található az ok, ahogy mindketten éltek? Valóban tudjuk, hogy a mészportól, — amit a tímárok is szoktak használni — ha gyakran belélegezzük, tüdőbetegségek keletkeznek és a mirigyek elzáródnak. Vajon ez ad okot a mérgezés gyanújára? Márpedig a holttestek felboncolásakor semmiféle méregnyom nem mutatkozott. Vagy olyan mérgeket adtak be, amelyek hasonlóan hatnak, és lassan, hónapok és évek múlva ölnek? 20. Aligha tévedek, ha úgy vélem, hogy az emberi testbe kívülről bejutó hideg italt, meg a havat és a jeget, valamint a hideg fürdőket helytelenül tartják általános orvosságnak, amint egyesek hitték (Act. Edinburg. V. kötet, II. rész, 1185. lap; Commerc. Norimb. 1736. 8. hét, 2. §). Én magam ismertem egy kassai órást, akinél — mikor huruttal küszködött, — egy orvos, aki betegein hóval és jéggel szokott segíteni, a jeges víz itatásával tüdővészt idézett elő. Egy falusi asszonynak a hidegen ivott víz lenövéssél járó mellhártyagyulladást okozott. Itt Miskolcon a hó, amit fejkötő módján raktak a fejre őrjöngés esetében, növelte a deliriumot. A hideg fürdő a negyednapos hideglelésből gyógyulónak visszahozta a lázát. Ugyanattól a fürdőtől egy synochusban szenvedő és a meleget nem tűrő ember halálos hasmenést szerzett magának. És már egykor Hippocrates is megmondta az V. könyv 24. aforizmájában: „A hideg ellensége a mellnek". A híres Bonét pedig azt tapasztalta, hogy a hideg víz ivásától halálos végű légszomjat lehet kapni, a holttetemben a tüdők a szívburokhoz, vagy a középmellűrhöz vannak tapadva, és végtelen sok gümő borítja őket, s a hasnyálmirigy, a lép, a vesék, a hasi mirigyek beszűrődöttek. A híres Elias Hirschel megfigyelte, hogy a hideg fürdő árt az asztmás betegnek. Ezeken kívül számos orvosi megfigyelés írója tanúsítja, hogy milyen súlyos betegségek támadnak a hideg víz ivásából és a hideg fürdő túlzott használatából, melyek között a hirtelen halálon kívül elég megemlítenünk az üszkösödést, a szívmegállást, a kólikát és más görcsokozó hatást, a torokbajokat és idegi eredetű fájdalmakat. Hát akkor a 61 hideg víz ivását, a havat, a jeget, és a hideg fürdőket hagyjuk meg