Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

radtak, nem teremtek sem elég édes, sem elég nedvdús bogyókat. A kertekben fonnyadoztak a virágok és a hüvelyesek. A fákon voltak ugyan gyümölcsök, de mégsem volt egészséges, természetes zamatuk. A nyáron sokáig szárazság volt, így a vízhiány miatt a szomjúság pusztította a jószágot; másokat a rüh ölt meg. XXIX. § AZ 1781-ES ÉV KÓRTANA A MISKOLTZ VÁROSBAN és a szomszédos falvakban fellépő betegségek alapján Ebben az évben többen költöztek el az élők sorából, elsősorban azok, akik már régen idült betegségekben szenvedtek, vagy buzgón áldoztak Bacchusnak. Mégis az első hónapokban kevés haláleset volt. Január hónapban mindenféle makacs és a mellre lehúzódó hurutos köhögést figyeltünk meg, valamint mellhártyagyulladást, jóindulatú tüdőgyulladást, amely a következő hónapokon át is tartott. Február végén már himlő kezdődött, ami először enyhébb, rövidesen azonban rosszindulatú és összefolyó volt. Ahogy a Hójagos himlőről való tanáts-adás című, április elején nyomdába adott kis könyvemben részletesen megírtam, azt mondják, hogy több mint száz csecsemőt ragadott el a himlő az élők sorából. Április, május és június hónapban a himlőben meghaltak száma folyton nőtt. Nyáron a himlő csaknem teljesen megszűnt; E helyett pedig a Morton-féle lépsorvadásban és a Hoffmann-féle csepleszsorvadásban pusztult el több gyerek. Gyakori volt az erős szomj ázás és a túlságos izzadás. A sorvadás és a napszúrás is jó néhány embert elragadott. Az agyvelő kiszáradása miatt sokan megőrültek. Augusztus elmúltával ennek az évnek a végéig majdnem mindennap volt temetés. Szeptemberben a kolera, az epeutakat megtámadó vérhas és epelázak dühöngtek. Keresztes városban pedig veszedelmes járványként többnyire érzéketlen, lencse nagyságú, epés kelések keletkeztek, amik aztán lassankint megnőttek galambtojás nagyságúra, ellepték a kart, lábat, fejet; gyorsan elgennyedtek, és a 14, 17, vagy 21-ik napon gyógyultak meg azokon, akiknek a fején 4—5 kelés keletkezett. Október, november, december hónapban a következő betegségek fordultak elő: rosszindulatú epelázak, amik gyors halálhoz vezettek, váltólázak, sárgaság, fültőmirigy-, máj-, lépdaganatok, vak aranyeres csomók, kínzó, makacs hipochondriás állapotok, lobos epegyulladás, bőrkiütések, patécslázak, későn előtörő, összefolyó himlő, amelynél a bőrön patécsek keletkeztek, s ami a 17., 27. napon többnyire halálos volt. Ezek és más betegségek nem fejeződtek be az év végével, hanem 1782. év január havában is mindennap sokféle halállal pusztultak el az emberek. Amint pedig elolvastam a híres Wilhelm Grant, londoni orvos kiváló francia nyelvű könyvét a lázak természetéről és azok gyógymódjáról, nem csodálkoztam többé; ő pedig, ha nem is egészen, legalább részben megoldotta ezt a fogós kérdést és így elmélkedik: „Nem győzöm eléggé csodálni a római egyház első papjainak böl- í