Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

1781-ben, május 25-én végzetes tűzvész támadt. Reggel kigyúlt a nemes Fáji-család épületeivel szomszédos ház; és mivel hevesen fújt a jeges északi szél, és egyre erősödve dél felé fordult a szélirány, a tűz hirtelen a Czikó utcát támadta meg, és betört a piacra, a város előkelőbb részébe, azután az Angyal-völgyön át terjedt, és a szőlőkben állt meg. Közben, amibe csak belekapott, azt hamuvá égette, és ahol végigrohant, alig maradt nyoma az utcáknak és a fából, vályogból épült házaknak, ahol pedig kőházak voltak, a belső és külső falak meredeztek siralmas módon a kéményekkel együtt; a tűz eloltására az emberi igyekezet alig ért valamit; mindenki kénytelen volt elmenekülni, hogy elrejtőzzék a pusztító lángok, a füst és halál elől, amellyel minden fenyegetett. Sokan a kétségbeeséstől és a hidegtől halálra váltan és megégve futkostak az utcákon; a gyorsan terjedő tűz, meg a sűrűn gomolygó, az eget és az utcákat feketére festő füst eltakarták szemünk elől azt, hogy hol dühöng a veszedelem, és milyen épületek gyúltak ki. És amiként 1631-ben a Vezúv és az Etna hamuesője 100 mérföld távolságra is eljutott a levegőn át, a városnak pernyéjét is, ami ebből a tűzvészből támadt, másnap innen két óra távolságra, Harsány vidékén figyelték meg. Ennek a tűzvésznek a maradványaiból a láng még a következő napokon is újjáéledt, és a már úgyis megrendült polgárok lelkét még erősebben felizgatta. Ennélfogva az a szóbeszéd is terjedt, hogy még további romlás tör a városra. Ugyanis egyes gonosz és rosszindulatú emberek elterjesztették azt a hírt, hogy gyújtogatok vannak, akik azzal fenyegetőznek, hogy pünkösd ünnepére az egész város el fog pusztulni. Hallani lehetett, hogy az ide-oda futkosó és a pletykát kedvelő emberek olyasmit beszélnek, hogy levelek érkeztek a szolgabíróhoz, amiben előre megjósolták, hogy az egész város rövid időn belül hamuvá lesz. Ezek a hangok a gazemberek igyekezetéből eredtek. Mégis csoda volt, hogy az ilyenféle zavart keltő embereket nem leplezték le, talán nem is nyomoztak utánuk. Ide illik Seneca mondása: „Sohasem lehet találni több példát a jövendölésekre, mint mikor babonasággal együtt félelem rendíti meg a szíveket (6. könyv, 29. fej.). Ennek a csapásnak az idején elégett 257 borpinoe, 204 ház, 108 csűr és istálló, megolvadt 7633 forint; a kárt 260 387 Ft-ra becsülték, 28 ember megfulladt a füstben, egy aszszony halálra égett. Sok ember, aki ebben a tűzvészben mindenét elvesztette, a nyár folyamán házak helyett kunyhókban aludt. Mások sokáig viselték arcukon a szomorúság, sápadtság, megrendültség és lesoványodás jeleit. Egy dajka e csapások között rettegve szoptatott egy csecsemőt. Ez ettől epilepsziát kapott, aminek következtében meghalt. Sokaknak elmaradt, vagy nehezen jött meg a menstruációja. Voltak, akiket heves hasfájás kínzott, mások gyomorbántalmakkal, vagy fejfájással küzdöttek; és más ilyenféle bajokkal, amit a félelem és a város közös veszedelme szokott előidézni. Az 1781-es év ez ideig nem volt termékeny. A könnyű földbe vetett magok ebben az évben fösvény módon nőttek; a rétek gyér 53 füvet adtak. A szőlőhegyek, mivel a szőlőhajtások túl korán elszá-