Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

jöttek is ide, és engedjenek a nép kérésének, ami gyakran lecsillapította már az ellenséget és lecsendesítette az istenek haragját. De hiába volt minden, mert a várost felgyújtották, az embereket és nyájakat elhajtották, a városi csűrt, amely tele volt a közös használatra szánt gabonával és zabbal, és sok más magánházat kifosztottak. Ugyanebben az évben szeptember 24-én néhány császári csapat Mertzy és Heister vezetésével a Sajó vize mellett ütöttek tábort, a helyettes vezetőket, pedig gróf Barkótzit és Balassa Ádámot katonáikkal és válogatott századosokkal elküldték Önöd város megostromlására. Eközben — alig telt el három nap — elterjedt a hír, hogy maga a főhad is közeledik és valóban Besenyő mellett éjszakázott; ennek egy része Kassára, másik része Szomolnokra indult. így nem sokkal ezután Caprara generális németekből és magyarokból álló vegyes csapatával Miskolc város mellett vonult át, és Kassa felé sietett. Ezeknek a csapatoknak és a hadseregnek a város nemcsak élelmet kellett hogy adjon, hanem a nagy gabona drágaság és hiány ellenére Kassára legalább 12 000 kenyeret és néhány hordó bort, valamint néhány száz köböl zabot is kellett küldenie, ami végül nagy kárral járt, ugyanis maguk az élelmet szállító kocsik és igás állatok is odavesztek. A neves Balassa Ádám ezekkel nem volt megelégedve, ezért Önodról visszatérőben Miskoltzról több mint 100 marhát rabolt és hajtott el. Ez a sok sereg, ez a sok légió, amely Miskolc városán keresztül-kasul vonult, és mindannyiszor élelmet, szállítóeszközöket, igásállatokat, lovakat, ökröket követelt a várostól, a szerencsétlen népet végül is úgy kifosztotta mindenéből, hogy az, akit azelőtt jómódú gazdának neveztek, és nyolc ökre volt, most egynek sem örülhetett, és olyan sorsra jutott, hogy földjeit kapával forgatta, a tűzifát és az épületekhez való gerendát a hátán hordta haza. Maguk a bírák és a tanácsbeliek is számtalanszor gyalog mentek Egerbe. Ugyanez az év a kegyetlen éhségről volt nevezetes; nem volt elég, hogy egy mérő búza ára 4 forintra ment fel, de még nagyobb áron is alig, vagy egyáltalán nem lehetett kapni. Mindenütt sovány arcokat lehetett csak látni, mindenütt üresen korogtak a gyomrok, sokan elpusztultak az éhségtől, és még a jobbmódúak is arra kényszerültek gyerekeikkel együtt, hogy macska- és kutyahúst egyenek. Semmi baj sem jár egyedül: a pogányok a gabona drágaságával mit sem törődtek és miután egyszer már behajtották a rendes évi adót, szánandó városunkra újabb keserves adót, azaz még 2400 mérő búzát és 400 mérő zabot róttak ki, melyet a városnak Egerbe kellett szállítania. Mikor ezt a szegény nép megfizetni nem tudta, egyiket a másik után az egri tömlöcbe vitték, és ott sok emberre hűséges szolgálatáért korai halál, vagy hosszú szolgaság várt. 1686-ban: Ilyen nagy bajok közepette sokan kihúzták magukat az alól, hogy a várost bírói minőségben szolgálják, mások pedig, hogy ne válasszák meg őket bírónak, 200 forintot fizettek; végül