Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

alig lehetett találni valakit, aki a bírói tisztet viselte volna. Ezért elrendelték: ha valaki vonakodik attól, hogy bíró legyen, fosszák meg minden vagyonától, és foglalják le azt a város szükségletére; és ha valaki nem akar tanácsbeli tisztséget viselni, 100 Ft-ot fizessen bírságul. 1691-ben: Ügy látszott, hogy már maguk a természeti erők is a város ellen fordulnak: ugyanis május 23-án, az országos vásár idején délután 3—4 óra között hirtelen óriási felhőszakadás zúdult le az égből, melyhez hasonlóra, úgy hallottuk, elődeink sem emlékeztek. A Petze patak a szomszédos hegyekről, völgyekről lezúduló égi vízözöntől annyira megduzzadt, hogy mindent, ami útjában állt, házakat, sövényeket gyökerestől kitépett a helyükről és a mezőre sodorta őket; Sok szarvasmarhát, disznót stb. megvadított és elragadott; ezt egy éjszakai árhullám követte: éjjel 10 órától egy óráig ugyanis a megdagadt Szinva folyó is lezúdult a hegyekből a városba olyan borzasztó zúgással, mintha forgószél vágna sziklákat egymáshoz, és a nappali bajtól fáradt lakosokat a legrosszabbkor űzte ki ágyukból; Az ár Pap-szer utcán és a torony alatt fekvő házakon kívül csaknem az egész várost elpusztította, és mindazt lerombolta, amit a házakban és kertekben talált; A jószág is megfulladt, egyszóval: mindent tönkretett, amit azelőtt a polgárok szorgalommal szereztek maguknak; nem hagyott élelmet, ágyneműt sem, amiben a megrémült emberek legalább lepihenjenek; sok idegen, aki a vásárra jött, épp úgy vízbe fúlt, mint a város lakosai. Az isteni harag eme rémítő ostorához hozzájárult az is, hogy ebben a viharban a zápor a szőlőket gyökerükig kimosta, kitördelte a gyümölcsfákat, és ki tudná összeszámolni a sok kárt, amit a balsors okozott? Ez a balsors a következő években újból rátört a városra és ismét rátörhet, ha nem fékezzük meg a vizeket, amiképp a szeleket Aeolus tömlőjébe zárta. Még sem buzdul fel senki a sok riasztó új veszedelemtől, mégse nyugtalankodik senki a jövő miatt. Lám, az egri püspök, Galánthai Eszterházi Károly gróf úr őméltósága egy védőgát építésével az Eger patak áradásait, amelyek azelőtt sok ezer forintra becsült kárt szoktak okozni, nemcsak elhárította a várostól — ez a leghíresebb dolog tettei közt és méltó a megörökítésre —, hanem nekünk is követésre intő példát hagyott, hogy legalább részben szüntessük meg annyi baj forrását. Vagy várjunk egy újabb áradásra? Századunk végén és a következő század elején a Rákotzi-felkelés alatt a nép a városból újra meg újra elmenekült. Így, midőn Rabutin, őfelsége Lipót császár és király hadvezére Kassát ostromolta, az odavonuló, majd visszatérő császári katonaság elől a megrémült lakosság futásban keresett menekülést; ki merre látott arra futott, és vagyona legnagyobb részét a szomszédos hegyek belsejébe és barlangjaiba rejtette el. Mikor azután Rabutin bevonult Miskolcra, és észrevette, hogy a lakosság a várost kiürítette, olyan haragra lobbant, hogy a legmélyebben fekvő rejtekhelyeket is felku-