Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

tették oda, vagy sok vízzel együtt a hordóba visszatéve olyan ital készült belőle, ami igen jól oltja nyáron a szomjúságot. Később a megaszalódott szőlőfürtök, vagyis az aszúszemek kezdtek a nedvvel tele szőlőfürtöktől elkülönülni, és lassan aszúbor (vinum uvarum passarum), más néven Tokaji, németül Ausbruch készült belőlük a következő módon: vegyél két vagy három puttón fürt nélkül szedett aszúszőlőt, önts rá egy hordó nemes mustot, a keverék álljon legalább 24 órát, azután ki kell préselni, és tökéletes aszúbor lesz belőle. Midőn a taposással kipréselt aszúszemekre ismét új mustot öntenek, és préssel kinyomják, akkor ennek másodrendű aszúbor-féle, vagy magyarul Máslás a neve. Azoknak, akiknek nem jut idejük arra, hogy — ha bőséges a szüret — az aszúbort mindjárt elkészítsék, az a szokásuk, hogy a halomba gyűjtött aszúszemeket összetapossák, taposással kinyomják belőle a természetes nedveket, és a kipréselt és különválasztott levet essentia néven összegyűjtik; s ezt végül vagy eladják, vagy megőrzik gyomorerősítőként, vagy pedig új musthoz öntik, és ilyen módon szintúgy a rendes aszúbort készítik belőle. A fent említett aszúszemeket pedig, ha természetes nedvességük kiszáradt, letakarva addig szokták megőrizni, amíg az aszúbor (vino ausbruchato) készítéséhez bőven van édes must. Az új szőlőművelők még ma is az ősök nyomán haladnak, és az ő elgondolásuk szerint művelik a szőlőket. Eljutott tehát a bortermelés a tökéletesség legmagasabb fokára? De hiszen az első bortermelők nem uraink, hanem vezéreink voltak. És bár úgy gondolom, hogy tiszteletlen fennhéjázás az, ha bárhol is elhanyagoljuk az ősi bölcsességet, mégis oktalanságnak tartom a tiszteletnek azt a fajtáját, hogy a művészetben, tudományban és a gazdaságban örökké elődeink rendelkezéseit kövessük. Ma már más korban élünk, ezért időnként javunkra válik, ha eltérünk őseink gondolkodásától és tanácsaitól. Tehát megfelelő módon metszik a szőlő vesszőket? Elég a talajt csak megtrágyázni? Nem befolyásolja a termést a föld minősége annyira, amennyire az éghajlat? Nem lenne-e jobb egy szőlőben csak egyfajta szőlőt telepíteni, vagy ha különbözőket termelünk, a korábban érő szőlőfürtöket előbb leszedni, és ezért kétszer szüretelni? Vajon szüretkor mindig tekintetbe veszik, érett-e a szőlő? Megfigyelik-e, mi a jele annak, hogy érett a szőlő, pl. hogy nagyrészt lehulltak-e a szőlővessző levelei, vagy elvesztették-e a levelek zöld színüket, hogy a fürtök, száracskák barna színt öltöttek-e, könnyen elválnak-e a szőlőfürtök a száraktól? Vajon a száraz évszak nem kíván-e más szőlőművelést, t. i. ritkább kapálást és metszést stb. — viszont a nedves, esős időjárás ismét másfajtát; pl. fertőtlenítő szereket stb.? Vajon a miskolci szőlőket helyesen préselik-e ki, helyesen készítik-e el bornak? Vajon a leszüretelt szőlőt és a mustot így nem teszik-e ki annak, hogy a levegő káros hatására a bor színe is, egyszersmind az íze is megromolj ék? Vajon a prések eléggé tökéletesek-e, nem lehet-e legalább más formát létrehozni abból az ősi típusból, amelyet Maupin vázolt. De Vart de la vigne, et celui des vins (A szőlőművelésről és a borkészítésről) Paris, 1781.? És ilyen kérdés számtalan akad még.