Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

XV. § A MISKOLTZI BOROK SAJÁTOSSÁGAI és a hegyaljai vagy tokaji borokhoz mért különbségei Sokáig tartana, ha végigmennék az egyes borospincéken, és minden hegy borát szigorú vizsgálatnak vetném alá; sőt, mivel sokan házi boraikat idegen borokkal különböző módon keverik össze — egyrészt, azért, hogy megjavítsák a bort, másrészt azért, hogy feltöltsék a hordót —, e vizsgálat csaknem lehetetlen lenne; de talán valaki mégis elvárja ezt tőlem, ezért szívesen írok róla. Ha valaki a miskolci borokat mérsékelten issza, az emberi szervezetre hatásuk ez: szorulást nem okoznak, erős vizelethajtók, az epebajban és a székrekedésben szenvedőknek kevésbé ártanak, mint a városon kívül termett borok; kellemes savanyúságukkal és üde színükkel csaknem az osztrák borok versenytársai; az óbor igen ritka. A bor kémiai jellemzői attól függően változnak, hogy az időjárás száraz-e vagy nedves, függenek továbbá az égtáj szerinti fekvéstől, és annak a talajnak a minőségétől is, amelyben a szőlő terem, úgy, hogy színe is, íze is és seprője is más és más. Szénsavban bővelkedik, de ez nincs szoros kapcsolatban a többi elemmel. A borszesz mennyisége közepes, sok benne a tiszta borkő; ezzel arányosan vegyítve egyrészt mészkövet, másrészt agyagot észleltem néhány esetben; az olaj sárga, jóízű, üdítő, kis mennyiségben úszik a borban; az az égett anyag pedig, ami a lopótök alján volt, sokkal bőségesebb. Azt a nyálkás növényi enyvet, ami a bor elemeit egyesíti, és a tiszta borkövet erjedés előtt beveszi magába, úgy, hogy a borok, amik még nem erjedtek meg teljesen, édesek, — alig, vagy egyáltalán nem lehet megtalálni, csakis szüretkor, az újak között. A többi alkotórészt sok víz teszi ki. A miskoltzi borokat a tokajiaktól, illetve a hegyaljai boroktól egyrészt a kereskedelmi érdek, másrészt a közjó és a közbizalom különbözteti meg, annál is inkább, mivel a Hegyaljának nevezett vidék hosszúsága csak négy mérföld, mégis tokaji néven Európa legtöbb részén árusítanak borokat. Ez csak úgy történhet meg, hogy nem tokaji borok jönnek forgalomba Tokaji néven. Ennek a kárnak a megelőzéséről gondoskodik az 1723. évi 118 §; és 1729. évi 12. § honi törvényünk. Ezt a kétfajta bort tehát megkülönbözteti egymástól termőhelye és neve. A miskolci bortermő vidéket és a dombok nevét már ismertettem; a hegyaljai, azaz Tokaji hegyen hosszú sátor alakú hegy: Tálya, Mád, Sombor, Bodrog-Ker esztúr, Kis-Falud, Segh, Bénye, Liszka, Toltsva, Üj-falu, Sadán, Olaszi Batulo. Aztán abban is különböznek ezek a borok, hogy ellenkező hatást gyakorolnak az emberi testre: amíg kóstolgatják őket, kábító illatot és ízt árasztanak; a beleket inkább eldugítják és felhevítik; ezért a vizeletet kevéssé indítják meg; a búskomorságban szenvedőknek ártanak; hatásukra gyorsan elálmosodik és hamar lerészegedik az ember. Azt mondják, hogy egy német ember, aki a tokaji aszúborhoz nem volt hozzászokva, és abból egy meszellyel megivott, lázas lett, dühöngeni kezdett,