Benkő Sámuel: Miskolc város történeti-orvosi helyrajza (Borsodi Kismonográfiák 2. Miskolc, 1976)

és nem költözött be sem a kapzsiság, sem a fényűzés. Néhányan megpróbálkoztak ugyan azzal, hogy öltözködésükben, táplálkozásukban, szórakozásukban, külföldi ékszereikkel behozzák a fényűzést, az élvezethajszolást, a kiesapongást, de kinevették és nem utánozták őket. Bárkit szívesen fogadnak be. Ha valaki a másikat lekötelezni igyekszik magának, gyakran rendez neki lakomát és felvidítja őt: Kevesebben élnek vissza az étellel, mint az itallal, a bor olcsósága ugyanis néha tönkreteszi termelőit: tudniillik, amit nem tudnak eladni, maguk isszák meg; innen származik a régi közmondás: a miskoltzi szokás szerint, azaz az igya ki, aki betöltötte. Itt semmi tájbetegség nincs, csak ami az évszakok változásából adódik; némelyek a bor mértéktelen ivása miatt halnak meg idő előtt, vagy veszekednek és viszálykodnak. Sokan köszvényesek, hagymázosak, lábfekélyesek, sokan általános elgyengülésben, nyavalyatörésben, vagy búskomorságban szenvednek. Mikor a tudatlanabbak betegszenek meg, vagy Bacchust hívják orvosként és többre becsülik az orvos gyakran határozatlan tanácsaival szemben; erre azután vagy megszabadulnak betegségüktől vagy még súlyosabbakat szereznek; vagy alaptalan hiszékenységgel (jóllehet a városban három orvos és két megyei sebész működik) a borbélyokhoz mennek, akik mesterségük nevetséges fogásait nem az egyetemekről, akadémiákról és kórházakból, hanem csak a borbélytányórból merítették; vagy a félelmes külsejű ráncos anyókákhoz fordulnak, akik jövendöléseikről és haszonleső fecsegésükről hírhedtek, és akik fizetett szájjal tudnak hazudozni arról, hogy mily sok embernek használtak főzeteik és kenőcseik. Így azután úgy járnak hozzájuk tanácsért, mint valami háromlábú jós asztalhoz vagy Aesculapius templomába. Sokan vágynak társadalmi változásra, mert csábítja őket a jobb szerencse reménye. A férfinem szangvinikus-kolerikus, a gyengébbik nem szangvinikus vagy kevert temperamentumú; az előző mérsékelt tekintélyű, az utóbbi szűz Diana jegyét viseli arcán és testén. Mindkét nem mindkét vallás odaadó híve, istenfélelemben és a templomok buzgó látogatásában egyik sem marad le a másik mögött. VIII. § A PIAC Kettő van: az egyik a város közepén, azaz a régi városban; itt minden héten szerdán és pénteken heti vásárokat tartanak, a másik az új városban, ahová négyszer egy évben gyűlnek össze a szomszéd városokból. Ezeket országos vásároknak nevezik. Az árucikkek ára nemcsak az évszaktól függ, hanem főleg attól, hogy jó, vagy rossz-e az út; ezért van, hogy az egyik héten drágaság van, a másik héten olcsóság. A vásár őre a vásárbíró, ő ügyel a piacra az uradalmi tiszttartókkal együtt. A borjúhús és a vadhús ritka; főzelék, különböző fajta gyümölcsök, tejtermékek, különböző, de nem élő halak, télen csík, hüllő-félék, hüvelyesek, gabonaneműek bőven