A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

II. KÖZMŰVELŐDÉSI BIZOTTSÁG Egyesületünk Közművelődési Szakosztályának működéséről részletesen szól a választmány jelentése, hol fel van említve, hogy ez a szakosztály rendezte az összes hangversenyeket, matinékat, emlékünnepeket stb. Számos tanácskozást tartott az egyesület ügyeinek céljából s a Múzeumi Szakosztállyal együtt kidolgozta az egyesület alapszabálytervezetét, mely tervezet a Múzeumok és Könyvtárak orsz. Főfelügyelősége arra illetékes tagjának véleményével együtt a t. Közgyűlés előtt áll és tárgyalható. A következőkben közöljük azokat a beszédeket, költeményeket, melyek ünnepélyeinket ékesítették : Ünnepi beszéd 1907 március 15-ikén. Tartotta: DR. TÜDŐS ISTVÁN. Mélyen tisztelt ünneplő közönség ! Szeretnék ma olyan erővel rendelkezni, amelynek segítségével be tudnék a szívek kellő közepébe látni, hogy megismerhetném az igazi érzést, amely e napon akár a multak emlékei felett merengve, akár a jövendő eseményeire gondolva támad a szívekben, amidőn az 1848-iki március 15-ikének 59-ik évfordulóját ünnepeljük. Mert ma mintegy kivételes helyzetben ünnepelünk, amelynek gyors bekövetkezését aligha sejtette most egy éve bármelyikünk is, hiszen talán senki sem feledte még el, hogy a mult évben felfegyverzett rendőrség előtt kellett itt e városban s széles e hazában mindenütt a felvonulást rendezni, a Kossuth Lajos szelleme s emléke előtt meghódolni, gondosan megválogatott szavakból összerótt beszédben lehetett a legtöbb helyen szónokolni, mert a zsarnokság ráfeküdt a szabadságra s kevés hijja volt, hogy be nem következett a tökéletes abszolutismus a XX-ik század gyalázatára. S ma : ime szabad ünnepelni felfegyverkezett rendőrség nélkül is, szabad az érzelmeknek akár az egeket ostromolni s akár a legközönségesebb beszéd is dicsőítés lehet a márciusi emlékekről ! Ennek a fordulatnak a lelkekre gyakorolt hatását szeretném én a szívek mozdulásaiban jelentkező érzésekben látni, mert immár bizonyossá lehetett afelől bárki is, hogy a 48-as eszmékkel s alkotásokkal nemcsak szalon, hanem udvarképesen is tud a magyar nemzet politikai működést kifejteni, ha mindjárt átmenetileg is és nem végérvényesen. Ez már egy lépés, nagy lépés s ha óriási vivmány nem lehet : legalább kitessékelés nincs immár napirenden s nincs követelődzés elvek és eszmék szögre akasztása iránt! Bocsánatot kérek t. ünneplő közönség e tagadhatlanul politikai színezetű szavakért, de szükségem van rajok, mert ezek adják meg a kellő hátteret azokhoz a gondolatokhoz és érzésekhez, amelyek lelkemet eltöltik s szívemen uralkodnak az 1848 március 15-ikének emlékünnepén, amely emlékünnepnek egy, csak egyetlenegy vonatkozását akarom leszögezni, mint olyat, amely kiindulási pontja s első vívmánya volt a pesti ifjúság s aztán az egész nemzet 1848 március 15-iki cselekményének, amelyhez, mint első gyöngyszemhez fűződtek a többiek, úgy a 12 pont általában, mint az egész szabadságharcnak tűz és vérkeresztségben megfürdött elvei, eszméi, igazságai s alkotásai !