A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1906/7. évi évkönyve (Miskolc, 1909)

g Épen a darabont-állapot és az átmeneti kormány teremtette helyzetek egymással való szembeállítása követeli meg, hogy a jelen alkalommal az 1848. március 15-iki eseményeknek kiindulási pontjával foglalkozzam, mert köztudomású, hogy a sajtószabadság kérdésében volt és van az összeütközési pont, van az elsőrendű gyú-anyag, a melynek jelentőségét talán soha sem lehet alkalomszerűbben méltatni, mint épen március 15-én. Mindenki emlékezhetik rá, hogy a mult esztendőben a sajtót száj-kosarazták, napról-napra lefoglalták, az árulását, terjesztését mindenképen akadályozták s az u. n. rikkancsoknak élet-halál harcát idézték elő. Lefoglalták a kész szedéseket, lefoglalták a már szétküldésre elkészített példányokat, s razziát tartottak Budapesten a kávéházadban, vendéglőkben, űzőbe vették a kihordókat egyes ujság-példányokért. Ma ugyebár ez az állapot nem tapasztalható, ma kézhez kapjuk újságjainkat akkor is, ha az egész kormányt, az egész koalíciót akasztófára valóknak, Rózsa Sándoroknak s több eféléknek nevezik is. Ma szabad sajtó van, a amelynek olykor-olykor támadhatnak túlzásból, tévedésből, elhamarkodottságból a kormány s más szervezetek részéről pillanatnyi bajai, de az egész vonalon nincsen számbavehető s nem is lehet sérelmes tény, amely fölött siránkozni kellene ! Ámde tagadhatlan tény az, hogy felfogások, nézetek s talán-talán meggyőződések is merültek fel, a melyeket akár merényleteknek is nevezhetünk s Ítélhetünk a szabadság ellen, a mely a sajtót élővé és látóvá teszi s védelmeknek tarthatunk a cenzúra mellett, a melyet az 1848. március 15-ike eltörölt s a törvényhozás az 1848. 18. t.-c.-ben örökre megszüntetett. Magyarországon a sajtószabadság s a cenzúra örök eltörlése korántsem az irkászoknak-firkászoknak adott szabad út, hanem közintézmény, alkotmányos és politikai feltétel és szükséglet, a melynek megalkotását keserű tapasztalatok után sürgetik 1848-ban s a melynek fenntartását nemzeti szabadságunk és függetlenségünk követeli azzal az erővel, a melynek eltiprása, magának a magyar nemzeti alkotmánynak megsemmisítése ! Mert ne gondolja azt senki e hazában, hogy a magyar alkotmányt meg lehetett volna nyerni s a magyar szabadság s függetlenség után való törekvést meglehetett volna akár 1848-ban akár a mult század 60-as éveinek végén a szabad sajtó nélkül érlelni! Semmiképen sem, mert az új Magyarországnak előkészítése is a szabad sajtó munkája volt, mert a Kossuth Lajos nemzet-ébresztő működése is a szabad sajtó által létesült, mert a 48-as alkotásokkal kapcsolatos összes mozgalmak s tevékenységek a szabad sajtóból áradtak ki s az 1848-iki március 15-ike is a szabad sajtó terméke lett, úgy, hogy 1848 március 16-ikán a szabad sajtó ünnepét ünnepelte a magyar nemzet Pesten, amikor a szabadság fája kivirágzott s a gyümölcsérés ideje is kezdett közelegni. Nemzeti szabadságunk és függetlenségünk kivívásának nehéz, fárasztó, verejtékes, vért és életet, szellemi és anyagi áldozatot követelő munkája a szabad sajtónak riadójával kezdődött, mert a Petőfi „Nemzeti dala" volt az első szózatszerü kiáltás, amelynek minden szava, minden betűje odaférkőzött a szívekhez, lázas keringésbe hozta a vért s nyílt vallomásra kényszerítette a lelkeket: rabok legyünk vagy szabadok? ... s nyílt esküvésre bírt mindenkit, aki magyarnak érezte magát : «A magyarok Istenére eskü zünk, Hogy rabok tovább nem leszünk !" Nem az a sajtó szabadság, hogy a szedő az ólom-katonáit bizonyos rendbe sorakoztatja; nem is az, hogy a nyomdai gépek száz és millió példányt ontsanak ki magukból, hiszen a szedők is, meg a gépek is dolgozhatnak sajtószabadság nélkül is, elvégezvén azt, amit rajok biznak, mert az ő