Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)
I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete
„Kérlek, rúzsám, kérlek, kérlek az egekre, csak egy-két szavaim vögyél a füledbe; mé lőttél, mé lőttél másnak hütös társa, másnak hütös társa, szívemnek gyilkosa?" Mikor egyször mondja: fémlik a fokossá, másodszor oda vág: vérös a fokossá, harmadszor oda vág : elállott a szava, elállott a szava, összerogyott halva. Ez tovább fejlesztése a lőrincfalvi változat illető helyének, a hol csak két ütésről van szó: mikor eggyet ütött: fellőtt a fokossá, mikor kettőt ütött: vérbe borította. A szőregi még egy ütést említ, melytől „elállott a szava" s ezt egy új mozzanattal természetesen bővíti ki : összerogyott halva. „Elállott a szava" emlékeztet már a Szini-féle változat utolsó sorára, mely a lőrincfalviban is megvan : hétfőn virradóra eláll a szavatok. A hetedik versszak népballadáink lirai közhelye : Vérem a véreddel egy patakot mosson, testem a testeddel egy sírban nyugodjon, Lelkem a lelkeddel egy istent imádjon. Egészen igy van a közös halált óhajtó passzus az anyjától eladott leány (az „ismeretlen anya") balladájának borsodmegyei változataiban, melyeket Felső-Tárkányon és Mezőkövesden jegyeztem föl. A székely balladák ellenben a három kívánság közül rendesen csak az első kettőt szokták megtartani. A következő — nyolcadik — versszak első fele az alapszöveg hetedik versszakának felel meg, csak víz helyett köd és tölgy, ill. völgy helyett rét van :
