Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

Elborítja a köd a Tariján rétöt,

1 szögény Szűcs Marisra ráhúzták a fődet. Ez a Tarián alak volt nyilván a közvetítő a lőrincfalvi változat Taliányi alakjához, mely az előbbinek folklorisztikai helynév-magyarázattal készült mása. Ismét önálló a közvetlen folytatás, egész a befejezésig : Fejtül való fája rézzel van kiverve, Fekete pántlika van ára kötözve. Mindön lány ablakján nyílik a szép Rúzsa, csak Szűcs Mariséba hervad a tüsökfa, öntözzétök lányok, hogy ê ne hervadjon, galambotok szíve mög ne háborodjon ! Költői, szép sorok. A rózsafa öntözése a szerelem ápolása. Öntözzétek a rózsafát : legyetek gyöngédek a szerető iránt, hogy „szíve meg ne háborodjék." A megháborodott szív tragédiákat teremt, mint Szűcs Marcsa esetében. A tüsökfa (a. m. tüskefa), úgy látszik, a rózsa ellentéte : a szerelem halála, elhervadtának szimbóluma. Ismerünk az Alföldről még egy változatot, azt, melyet az Ethnographiában közölt (II. k. 226. 1.) Farkas Sándor Szentesről, állítólag egykorú, 1831-iki följegyzés alapján. Odavaló eredetűnek is véli a balladát, mert — nyilván az imént megismert taliányi völgy előzőjéül — Tarjáni völgy van benne; már pedig Hódmezővásárhelyen egy városrészt hívnak így. Ez a körülmény, ha nem puszta kombináció, mindenesetre fontos; mert kulcsot szolgáltat ahhoz, hogy az alapszöveg tarjáni tölgye a jelentéstani ok mellett, melyről már szóltam, miért változott völgyre Vásárhelyt és vidékénHogy azonban itt a Szűcs Marcsáról szóló költemény csak köntöséül szolgált egy más eseménynek, a mely Hódmezővásárhelyt játszhatott le, bizonyítjuk a költemény befejező részével : 1 Az ö betű itt alighanem sajtóhiba Kálmánynál, nyilván rétet a helyes.