Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

szórói-szóra tudják, egyébiránt a helybeli változatokból is. mint a melyek az eredetivel szemben mind csak kevés különbséget mutatnak föl, az alapszöveg könnyű szerrel helyreállítható. A vers Uj Péter költése szerint így szól : Mező-Csáth városa egyebet nem terem : Minden fa tetején virít a szerelem, Virít a szerelem, de senkisem szedi — Ezt minden értheti, ki szívére veszi. Estve van már, estve, hatot vert az óra, Minden eladó lány készül a fonóba, Készül a fonóba, utána a legény, Egypár csókot ha kap, avval elmegy szegény. Hej, szegény Szűcs Marizs, ő is oda indult, De felette az ég homályba beborult, Beborult homályba, be is sötétedett, Hol szegény Szűcs Marizs el is tévelyedett. Gyászt visel a holló fekete tollával, Maga természete -hozza ezt magával, Gyászt visel: gyászt illet az a fekete toll — Keresik Szűcs Marizst, nem találják sehol. Megtalálták Marizst keddre virradóra ; De szomorún jött fel sok szép leányzóra Az a nap, a melyen megtalálták amott Azon kútba, melyből szomjas gulya ivott. Felvették Szűcs Marizst, viszik sírja felé, Jertek elő, lányok, teszik is már belé; Lássátok, hogy mit szüli a buja szeretet, Nem írok több verset, írtam már eleget. Felvette az árvíz a tarjányi tölgyet, Meghalt már Szűcs Marizs, ráhúzták a földet, Ráhúzták a földet, írták fejfájára, Hogy minden eladó vigyázzon magára.