Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Miskolczy Simon János: Szerelmi históriák a régi Miskolc világából

Tompa Mihály regényes balladát írt az ő gyászos végéről. Ez »A miskolci bíró« című szép költeménye így kezdődik : »Ki vagyon már téve Miskolc városába Szép ifiú asszony a siralomházba. Az egész életre nincs csak három napja, Fejét holnapután a pallos lecsapja. A tárgya az, hogy a miskolci bíró egy halálra itélt rab asszonynyal szerelembe esik. A dolog azonban napfényre jön és mindkettőjük halállal lakol. így költőiesebb, de a történeti tényekkel nem egészen egyezik. Valójában így esett meg a dolog: Kondai Kiss Mihály főbíró 16Q8 szeptember 19-én este vacsorára volt híva Szűcs András jómódú polgár ismerőséhez. A vendégek közt jelen volt György Istvánnak Erzsébet nevű felnőtt leánya is, kiről a városban pajkos mende-mondák keringtek. Szemrevaló leányzó volt s úgy látszik, tudatával is bírt csinos voltának, mert — mint a tanuk megjegyzik — nagyon tudta magát kelletni. A javakorában levő, délceg főbíró sem volt fából faragva, az ereiben sem savó kóválygott: bizony reagált ő is az Örzsébet meleg pillantásaira. Ki tudja, a másodvirágzás sugárzó, perzselő nyara költözött-e hirtelenül lelkébe, mely sokszor szilajabban, féktelenebbül és követelőbben lép fel, mint az eszményi világban tétovázó, álmodozó ifjúkori szerelem. Vagy talán a vér pillanatnyi fellángolása volt az, melyet a Bodó- és Bábonyi-bérc bőven csorduló tüzes bora is segített élénkebb bizsergésbe hozni? Kondai Kiss Mihály uram egész este a szép »Eörsik«-kel foglalkozott. S hazafelé induláskor valamit súgott a leány gyöngykagyló fülébe. Enyhe szép őszi este volt. — A Szinva-pataknak az a szakasza, mely a mai ág. evang templommal szemközt fekszik, azon időben még nem volt beton-védfallal ellátva, hanem évszázados sűrű füzessel szegélyezve. Ezen a tájon volt a Szepessyek halastava, oldalt a Szinva mellékén. — A mai Luther-híd helyén, a még nemrégiben is Óváryféle telken, állott a már régen elpusztult Óváry-malom,