Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

Valamivel jobban eltér mind a két hátralevő sor Erdélyi- és Színinél : Erdélyi : Beborult már az ég, be is estvéledett, a szegény Szűcs Marcsa el is keseredett. Szini : Beborult, beborult, be is setétedett, szegény Szűcs Marisra homályos este lett. A negyedik és ötödik versszakot csupán a mezöcsáthiak tartották meg, a többi változatok teljesen mellőzik. A negyediket valószínűleg ugyanoly okból, mint az elsőt, t. i., mert a kép már elhomályosodott ; az ötödiket talán azért, mert nagyon lapos, döcögős, költőietlen volt. A hatodik versszaknál már Mezőcsáthon erős változati alakulás jelei mutatkoznak. Az egyik följegyzés szerint az első két sor teljesen összevág az eredetivel, a harmadik és negyedik azonban ismét el van hagyva s helyettük a következő versszak két utolsó sora idevonva, mint az előbb tárgyalt esetben, azonkívül mult idő helyett jelen idejű igével. Egy másik mezőcsáthi változatból az egész hatodik versszak eltűnt, s helyette a hetediket találjuk, mint hatodik versszakot. Egy harmadik változatban a szintén kihagyott hatodik versszakot annak az Alföldről ismeretes szép kis románcnak (M, Nyelvőr XVIII : 96) vége pótolja, a mely a gyermekét ringató leányról vagy asszonyról szól, az eredetihez alkalmazkodó verstechnikai változtatással: Lányok, szegény lányok, rólam tanuljatok, a legénynek csókot soha ne adjatok, mert az a csók néktek nem esik hiába : sűrű könnyetek hull a bölcső gombjára. A verstani okból történt kibővítést az első sorban a némileg szabályellenesen harmadszor is ismétlődő „lányok", a második sorban „soha", a következőben „néktek" és az utolsóban „sűrű" mutatják, az utolsót kivéve henye kifeje-