Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1905/6. évi évkönyve (Miskolc, 1906)

I RÉSZ - Vikár Béla: Szűcs Marcsa népballadánk eredete

zések, s mint ilyenek már magukban elárulják a strófa toldalékjellegét és e kapcsolatban idegen eredetét. A mezőcsáthi változatok egy részében itt még egy befejező versszak következik : Szűcs Maris már régen el is van temetve, de a híre, neve, nincsen elfelejtve, írták fejfájára: itt nyugszik egy árva, kinek szeretetből történt a halála. Mint látjuk, a harmadik sor első fele az alapszöveg utolsóelőtti versszakának második felével egyezik. Az utolsó sor megvan egy Mezőkövesdről való népballadában is, mely így kezdődik : Gelej falujába meghalt egy leányka kinek szeretetből történt a halála. (Saj. gy.) A Mezőcsáthon kívüli változatokba pedig ennél a hatodik versszaknál egészen új és nevezetes mozzanatok kerülnek bele. A lapújtői szerkezet szerint Szűcs Marcsa haza kivánja magát kisértetni : Gyertek lyánypajtásaim, kisérjetek haza, mer' nem megyek többet e te fonótokba. A szegény Szűcs Marcsát el is kisértették a fekete földbe el is eltemették. Erről az alapszöveg mitsem tud, egyáltalán nem is említi a leány pajtásokat. Az intés, melyet föntebb már ismételten idéztünk, itt is megvan, de kissé másként-motiválva: Gyertek lánypajtásaim, rólam tanuljatok, a legényeknek 1 csókot ne adjatok ; mer' ha csókot adtok: minnyájan így jártok; a fekete fődet húzzák te reátok ! 1 Egy szótag hiányzik ! Azonkívül a többesszám népköltészetileg s általában népnyelvileg helytelen ; az eredetileg is toldott szöveg helyes alakját már ismerjük: a legénynek csókot soha ne adjatok.