Balogh Bertalan szerk.: A Borsod-Miskolci közművelődési és múzeum egyesület 1904/5. évi évkönyve (Miskolc, 1905)

II. RÉSZ - Fáraó népe

emelt-fejű, követelő királyokból alázatos és hasznavehetővé válni akaró polgárokká lesznek, sőt komolyan meg is telepszenek. Amint azonban az őket s üzelmeiket figyelemmel kísérő államok tekintete kissé elfordul tőlük, ismét felszedik sátorfájukat s e pillanattól fogva hiába minden jóakarat, minden fáradság, mely stabilissá tételükre irányul ; töméntelen nélkülözést, bámulatos szivóságot követelő sanyargatásokat állnak ki még ma is, csupán azért, hogy a mindenség teremtőjének csillag-fényes takarója alatt hajthassák nyugovóra fejüket s hogy a rózsaszínű hajnalhasadtával, a pacsirta édes danája költse fel őket álmukból. S ezt a természetért rajongó, szabadság-imádó népet akarták igába hajtani? A porontyát nőstény-farkasként féltő cigány anyától elvenni gyermekét, eltiltani a cigányt attól, hogy fajbelijével lépjen frigyre? Ez lehetetlen! Mert van ennek a sokat hányatott, megvetett népnek szívében egy hatalmas, minden erkölcsi és társadalmi kényszer ellen nyíltan fellázadó érzelme s ez a nagy, a hatalmas cigányszerelem! II. Shakespere Rómeója azt mondja : . . . „sok bajt okoz a gyűlölet, de még többet a szerelem", az Örökké paradoxonokat faragó filozófia pedig hirdeti, hogy „gyűlölnünk kell tudni, hogy szerethessünk" ! Nos, ha tényleg gyűlölni kell tudnunk, hogy szerethessünk, akkor a cigány bámulatraméltó lehet szerelmében, mert gyűlölni talán egy népfaj sem tud hozzá hasonló módon. Lelkének eme érzelme nem tör ki belőle romboló viharban, nem a féktelenkedés embere a cigány. Lényének sajátos, szinte konok hallgatagságával egymásra szorítja ajkait, csak szeme villanása árulja el, hogy ebben a pillanatban gyűlöl. Nem siet a gyűlöletének nyomában támadt bosszúérzetének kielégítést szerezni, vár, vár, míg megérlelődik benne ez az érzés s aztán iszonyatosan kitör. A cigány általában véve nem vérengző természetű, bár kisebb dolgokban lobbanékony, de midőn arról van szó, hogy bosszúszomját kielégítse, semmiféle eszköz nem elég nagy e célra s leginkább tán